A tömegek - na jó, csak Ekkerjoz - követelésének az anyukám nem tudott ellenállni, így hát írt nektek egy teljeskörű rétes-gyártási útmutatót, a tőlünk megszokott sokféle ragozással, a fantáziátokra bízva a variációk folytatását.

Már megint nem a standard szakácskönyv sturktúra jön (hozzávalók, elkészítés, grammok, hőfokok, időtartamok). És a továbbiakban sem fog; hiába na: ez már csak egy ilyen kajálós blog: ötleteket vet fel, nem pedig szamárvezető.

RÉTES BÉLESEK

A klasszikus módon készülő Rétes-béles ma már irodalmi ritkaságnak számít és inkább csak hűséges leírások őrzik a titkát, meg önfeláldozó nagyik, akik az unokák kedvéért még a rétes-tészta nyújtásra is képesek.

A magyar hagyományos konyha  egyik különlegessége a dupla nullás lisztből készített  rétestészta, ½ kg, liszthez 5 deka zsírt, 1 evőkanál ecetet teszünk és enyhén sós langyos vízzel ruganyos tésztává gyúrjuk, sőt, a gyúródeszkához verdesve alaposan kidolgozzuk, amíg a felülete hólyagosodni kezd... Két részre osztva cipót formálunk belőle, a tetejét olvasztott zsírral vékonyan megkenjük és lábassal letakarva fél órát pihentetjük.

A pihent tésztát rétesabroszon (melyet előzőleg liszttel vékonyan meghintünk) a cipókat hártyavékonyra kihúzogatjuk. A vastagabb széleit leszedjük. Az asztallapnyi nagy tésztát olvasztott zsírral megspricceljük és pár percig szikkadni hagyjuk.

Ezután kanállal vékony rétegben rárakjuk az előre elkészített tölteléket a tészta egyik felére, majd az abrosz széleit óvatosan felemelgetve felgöngyölítjük a hártyavékony tésztát, míg egy kb. 5-8 cm átmérőjű hosszú kígyószerű tekercset kapunk. A kizsírozott és liszttel megszórt tepsibe ezt az egészet szépen egymás mellé illesztjük, a közöket és a tetejét még megspricceljük olvasztott zsírral vagy vajjal és előmelegített sütőbe nem túl erős tűzön szép pirosra megsütjük.

Mielőtt hűlni tennénk, vaníliás porcukorral meghintjük. Hidegen szeleteljük éles késsel, rombusz-szerű 8-12 cm hosszú szeletekre.

Ha a tészta nagyon nagy, akkor egy nyújtással akár két tekercset is készíthetünk a két széle felől elindulva.

A mai kor háziasszonya, főzőcskéző férfiembere bemegy a nagy önkiszolgáló szupermarketbe, a polcon megkeresi és megvásárolja a nyers, előre kinyújtott és befóliázott rétestésztát. Felhasználásig hűtőszekrényben tárolja (nem túl hosszú ideig!)

Elkészíti a kívánt töltelékeket, majd egy kisebb abroszra helyez egy-egy lap rétestésztát, melyet olvasztott zsírral, vagy sütőmargarinnal megspriccel, rá tesz még két lapot, azt is megzsírozza (margarinozza) majd megtölti és felgöngyölíti. A továbbiakban a sütés, porciózás, tálalás azonos az eredeti recepttel.

SÓS, VAGY ÉDES RÉTES - TÖLTELÉKEK

Ízlés és fantázia kérdése.
Sós rétest készíthetünk hagymán párolt maradék sülthúsból, ledarálva, fűszerezve, esetleg gombával ízesítve, sós juhtúróból, párolt édeskáposztából (esetleg kaprosan, borsosan).

A süteményként elképzelt rétesek készülhetnek tehéntúrós, ordás töltelékkel (tojássárgával, tejföllel dúsítva, citromhéjjal ízesítve,) de lehetnek darált mákkal, dióval töltöttek is.

Kissé más az elkészítési módja a gyümölcsös töltelékkel készült réteseknek. Ehhez a kategóriához sorolnám a tipikusan őszi, tél eleji tökös rétest is. Ez mindig sütőtökből készül. A főzéshez használt fehér tök, vagy cukkini nem elég aromás és ízes. A nagyobb gyümölcsöket (almát, tököt, körtét) hámozás után lereszeljük a nagyobb reszelőn, majd ízlés szerint cukrozzuk, esetleg cukorbetegeknek glukagonnal vagy süsslivel ízesítjük.

A kisebb gyümölcsöket (meggyet, cseresznyét, szilvát, barackot) mosás után kimagozzuk. A ribizlit, egrest leszemezzük. Ezek a cukrozás után általában nagyobb mennyiségű levet eresztenek, melyet a sütemény készítése után nyers gyümölcsléként jól el lehet fogyasztani. A tésztalapok töltése előtt a zsírral való spriccelés után friss zsemlemorzsát vagy vékony rétegben búzadarát szórunk a levesebb gyümölcsök alá és csak azután göngyöljük fel.

Jó sütkérezést kívánok mindenkinek!


DE AKI CSAK EGY KIS GYÜMÖLCSÖS KOCSONYAALAPRA VÁGYIK A FAGYIGOMBÓC ALÁ
annak van egy tuti 20 perces egyszerű receptem.

Készülhet mindenféle-fajta, éppen termő gyümölcsből, de egyébként ehetetlen savanyú hullás almából is. A nagyobb szeletekre felaprított gyümölcsöt egy 2 literes porcelán tálba halmozom, tisztán, vagy vegyesen. Jó alaposan meglocsolom süsslivel, (hogy kalóriái se legyenek!), rászórok két evőkanál étkezési keményítőt. Ha alma az illető, akkor őrölt fahéjat is, egyébként vaníliaport, elkeverem a nyers gyümölcs egész felületén, majd bedugom a mikróba 12-15 percre. (600 erősség)

Mikor kihűlt, nagyon finom gezemice lesz belőle, kis fagylalttal vagy tejszínhabbal egészen ünnepi édességgé léptethető elő.