Adományvonal

Megjelent a Konteókönyv!

Apró_konteó_230.jpg

Sanya-Csuri főz

Ez egy olyan főzőcskéző blog, amelyben a receptek sosem úgy kezdődnek, hogy "hozzávalók", és azt se mondjuk meg hány fokos legyen a sütő! Ellenben ötleteket adunk, variációs lehetőségeket sorolunk fel, a kaják többsége pedig nagyon gyorsan és kevés melóval készíthető el. Hetente egy főzési ötlet azoknak, akik eléggé lezserek és nem a konyhában akarják leélni az életüket. De szeretnek jókat enni!!

Hányan vagytok most?

website stats

Itt vannak az éhesek...

Utolsó kommentek

  • ll: 1456? Nándorfehérvári győzelem. Ezek után kérdésem ha magyar gyerek vágja a törököt, akkor annak a... (2014.11.22. 14:36) A só
  • ll: www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.zoldstudio.viragcenter.hu/fuszer/szeklice4.jpg&imgrefur... (2014.11.22. 14:10) A sáfrány
  • szilvi1960: Hát igen, úgy az igazi egy nap ha kávéval indul :) Én már megittam a reggeli tchibo adagom, és dél... (2012.03.02. 12:33) A tiltott ital, a kávé
  • albaildiko: egy kis segítséget szeretnék nyújtani, hogy ne legyen annyira koszos a gáztűzhely, a gázrozsa köré... (2011.10.22. 09:39) Sültpaprika-saláta
  • Mangi: Fantasztikus ez a recept(is)! Gyermekkorom hamisítatlan ízei. Sajnos az anyámtól nem tanultam meg ... (2011.06.10. 12:56) Salátaleves
  • Utolsó 20

Csurtusék utaznak

GA

A só

2009.09.23. 08:00 csurtus


A legegyszerűbb, legtriviálisabb ételízesítő ismertetése következik Viki bácsi tollából. Napjainkban már nehéz elhinni például, hogy a nátriumklorid vámja sokáig egyike volt a középkori magyar királyság (és az erdélyi fejedelemség) legjelentősebb kincstári bevételeinek.

Ma tehát a sóról olvashatunk.


A fűszerek többsége nélkül meg lehet lenni; nem valami jól – fogják mondani az ínyencek - de valahogy mégiscsak. Van azonban egy fűszer, amely
nélkül azonban nem lehet. Egészen egyszerűen életfeltétel – és ez a só.

A só ásványi eredetű fűszerünk, és már az első vegytan-órákon megtanuljuk hogy a nátriumklorid az alkotóeleme.

A klorid- és nátrium-ionok szabályozzák a legtöbb élőlény víz-háztartását. Ezt meg diákkoromban láttam, amikor az egyik gyár öntődéjében praktizáltam, ahol pokoli meleg volt és a nehéz munkától és a hőségtől mindenkiről csurgott az izzadság. Nagy szódavizes palackok álltak az öntődében, s aki megszomjazott, ihatta belőlük a sós szódavizet. Igen, a sósat, mert a kiizzadt  sót is pótolni kellett, nehogy felboruljon a munkások szervezetének a víz-egyensúlya, és a sótlan víz ivása hyponatremiát, azaz kóros nátriumhiányt okozzon.

Viszont azt is korán megtanultam, hogy a túlzott sófogyasztás magas vérnyomást, sőt, egyesek szerint csontritkulást, asztmát, vesebajt és egyéb problémákat okozhat. Az emberi szervezetnek naponta körülbelül 4-5 gramm sóra van szüksége; persze ne feledkezzunk meg arról, hogy ez általában az ételekben megtalálható. Nem kell tehát külön sót nyalnunk, mint például a kecskéknek, akik csak sótlan takarmanyon élnek.

A sókitermelésről előszor a kínai írásokban olvashatunk; a Xienchi sós vizű tóból már Krisztus előtt 6000-ben szedtek ki sót.

Az egyiptomi sírokban már Krisztus előtt 3000-ből származó sót is találtak, sőt, Krisztus előtt 2800-ban Egyiptom már sózott halat exportált a főníciaiaknak, s cserébe cédrusfát kaptak Libanonból, továbbá üveget és thirruszi bíborfestéket. A főníciaiak aztán egész Észak-Afrikát ellátták az egyiptomi sózott halakkal.

A Szaharában ősidők óta a tuaregek foglalkoznak a só szállításával. Az itteni sókaravánok (az azalai-ok) 1960-ban még évi 15000 tonna sót szállítottak; jelenleg ez már csak körülbelül 5000 tonnát tesz ki.
Európában a sóbányászat már Krisztus után a második században elkezdődött a parajdi nyíltszíni fejtéssel. Erről a sóbányáról Töhötöm vezér is beszámol, és
Szent István uralma alatt (1003–tól) már a Maroson szállíitották innen a sót az ország többi részére. A bánya jelenleg is működik, és még jó pár száz évre való só van benne.

Valamivel később (1102-ben) kezdték el a só bányászását Berchtesgadenben. Ez olyan fontos volt, hogy az egész környék helységneveit is befolyásolta. Vegyük sorra az elnevezéseket az ausztriai Salzach (sós víz) folyó mentén: tizenhét kilométeres körzetben fekszik Salzburg (Sóvar), Hallstadt (Sóváros), Hallein (Sóművek)…

A hal kelta eredetű szó (egyik változata a gaul, a keltak latin neve; innen ered Galícia tartomány neve). A kelták Krisztus előtt az első évezredben gazdagodtak meg a só és a sózott élemiszerek kereskedelméből. Mivel a római konyhába gyakran használtak sózott leveles zöldségeket, a salad (sózott) szó átterjedt a mai értelemben vett zöldségételek egy csoportjára is, és majdnem minden európai nyelvben ezt a szót használjak a salátára.

A Bibliában is találunk utalásokat a sóra:

“A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére. És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsűllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is. És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá lőn.”


Mózes I., 19, 23-26

Ezen a vidéken magam is jártam. Ott van a sótömb, amiről azt állítják, hogy ez Lót felesége (itt alul), és ami még érdekesebb: ott vannak az úgynevezett lisztbarlangok; szurdok és barlangok hófehér sziklákkal, egy sík mező közepén. Az ember messziről az ember nem is sejti, mi van az asztalsima, puszta mező szakadékaiban.

Minden fehér, mint a liszt, de sóból van. Nem a megszokott nátriumklorid, hanem annak a kálium-, magnézium-, foszfor- és bróm-kloridokkal való keveréke, egy hatalmas vegyipar nyersanyaga.

A keresztény vallásban is van utalás a sóra: Jézus a követőit "a föld sójának" nevezi. És mivel isteneik tiszteletére a görögök és a rómaiak vizet és sót szórtak a földre, ez terjedt át a keresztény vallásba is, a szenteltvíz képében.

Mohamed mondotta: "A só az étel mestere. Az isten négy áldást küldött le az égből: a tüzet, a vizet, a vasat és a sót."

De térjünk vissza Salzburgban, amely manapság már nem a sóról híres, hanem arról, hogy a városban született Mozart, továbbá az ottani, évente megtartott Mozart-fesztiválokról.

Mivel nem engedhettem meg magamnak, hogy részt vegyek egy ilyen fesztiválon, na és a berchtesgadeni hegytetőn nem akartam látni Hitler egykori nyaralóját, inkább lementem a hegy alá háromszáz méter mélységbe, a sóbányába.

Beöltöztettek bennünket bányászruhákba, felültünk a kisvonatra, és – a kötelező fényképezés után – elindultunk a hegy gyomrába.

Miután leértünk,
gyalog folytattuk utunkat egyik teremből a másikba. Aki akarta, a tükörsima facsúszdákat is használhatta a lépcsők helyet. A kiállított bányász-szerszámok és -gépek között aztán elmagyarázták, hogy a korszerűbb kitermelést úgy folytatták, hogy a vízzel kioldott sólét felszivatyúzzák a felszínre és ott lepárolják belőle a sót. Ily módon aztán a bányában földalatti tavak keletkeztek, de akkorák, hogy az egyiken komppal át is keltünk. A szépen színezett halit (vagyis kősó) -mennyezet alatt egyedülálló élmény volt. Minden németttudásunk ellenére a magyarázatokat nem volt konnyű megérteni, mert a csoportot vezető öreg bányász jó bajor dialektusban beszélte, de ez is a hangulathoz tartozott.

A kereskedelembe többféle só kerül; a nyers sót kősónak (halitnak) nevezzük. A tengeri só egyik válfaja (amit kézzel szednek a kicsapódás tetejéről) az a fleur de sel, vagyis a sóvirág. Ennek az íze lelőhelyenként változik.

Általában a kősó, a tengeri só a magnézium- és a kálcium-tartalma miatt keserű, másrészt nem tartalmaz elegendő jódot, ezért finomítják a sót: vegyileg kicsapják a magnéziumot és a kálciumot, átkristályosítják és kálium-jodidot adnak hozzá, mert a jód teljes hiánya golyvát okozhat. Más adalékokat is tesznek bele, hogy meggátolják a levegőben található nedvesség felszívását és hogy összeálljon, de ezt egy pár nyers rizsszemmel is elérhetjuk, amit a sótartóba teszünk a só mellé.

A kitermelt sónak csak körülbelül a 3%-a kerül az asztalra; a korszerű háztartásokban ennél sokkal nagyobb mennyiségben használjuk a mosogatógép ion-cserélőjéhez, amely a vizet lágyítja a mosogatáshoz.

Az élemiszeriparban tartósításhoz használjak, de papír, szappan, mosószer és sok más dolog gyártásához is szükség van a sóra.

Amint láttuk, maga a sókitermelés egyike a legrégibb iparágaknak. Jelenleg a világ éves só-kitermelése úgy 210 millió tonna; ebből Amerika 40,3 %-ot, Kína 32,9 %-ot termel.

Az ínyenceknek még megemlítjük, hogy a füstölt sót különböző húsételek, mártások ízesítéséhez használják.

20 komment

Címkék: fűszer fűszerezés viki bácsi

A bejegyzés trackback címe:

http://kaja.blog.hu/api/trackback/id/tr311396482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Medve11 2009.09.23. 08:50:44

Igaz az, h a himalájai hegyisó az egyetlen a világon ami nem savasít, hanem lugodsít?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.23. 09:54:04

@Medve11:

Hm, bevallom, erről a sóról eddig még nem is hallottam...

A Himalájában lenne só? Hát mikor volt ott tenger?

Sir Nyű 2009.09.23. 10:09:26

@tiboru: Miert, Parajdon mikor volt tenger? (egyebkent nagy vonalakban ugyanakkor). India valamikor Afrikaval volt egy kontinens, majd letorott rola es keresztulment egy egesz oceanon, aminek az aljzata kozben lebukott Azsia ala es a rajta levo uledekek meg ilyesmi felgyurodott. Ebbol van ma a Himalaja.

@Medve11: szerintem ez hulyeseg, minden NaCl semlegesen oldodik. Ha van benne jelentos mennyisegu mas, akkor talan, de az egesz savasodasos divat erosen kerdojeles.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.23. 10:16:49

@Sir Nyű:

Oké, csak egy, kábé 500 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő helyen a só nem olyan meglepő, mint a több ezer méteres Himaláján.

Mellesleg Parajd - roppant találó - német neve Salzberg, vagyis Sóhegy :-)

delvideki 2009.09.23. 12:26:33

A Galícia név kapcsán csak egy megjegyzés: tudomásom szerint létezik egy elmélet mely szerint a név egy kiirtott balti törzs, a galind nevéből származik. Igen, tudom mit ír a wikipédia a Galícia címszóra, de keress rá a "galindians" szóra.
Bojtár Endre könyve, a "Bevezetés a baltisztikába" ISBN 9633792797 erről így ír:
"A galindok az időszámítás kezdete körül a jelek szerint a szélrózsa minden irányába nagy vándorlásba kezdtek, amelynek kiváltó oka ismeretlen. (Talán a gótok?) Esetleg úgy képzelhető el, hogy egy részük a nyugati gótokkal együtt délre vonult, Daciába, vagy nyugatra egészen Spanyolországig, annak is legnyugatibb tartományáig, Galíciáig....Mindenesetre a galind- tő pireneusi hely- és családnevekben fennmaradt anyaga összehasonlíthatatlanul gazdagabb a nyugatbaltinál....A gótokkal bevándorolt spanyolországi galind volt például Prudentius Troyes püspök (835-861) is (Hellmann 1954:33)."

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2009.09.23. 14:51:02

Egy mésik jó kis poszt a sóról, az egyik kolléganő tollából:

malackaraj.blog.hu/2009/09/18/szexi_sok

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.25. 17:09:14

@delvideki:

Első körben úgy olvastam a könyv címét, hogy "Bevezetés a ballisztikába", és kicsit csodálkoztam a gótokkal bevándorolt galind püspökön :-)

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2009.09.25. 20:35:20

én sok mindenbe himalájai sót használok. talán a benne lévő ásványoktól (attól olyan szép rózsaszín), de sokkal teltebb tőle az ételek íze, mint a sima tengeri sótól.

ez a savasít/lugosít dolog is egy baromság. már elnézést a hívőktől:)

VIKI BACSI 2009.09.27. 08:26:22

Megnyugtatas keppen, nem kell azon ragodni, hogy kerul a so az Everestre,a Himalaja so markaneve a Pakisztani Khewra sobanyanak,amely nagysagban a vilag masodik helyen al.Khewra a Himalajatol 300 Km-re, Islamabadtol 160 Km-re van.
A nyersen kitermmelt soban rozsaszin kristalyok is vannak, de ilyen rozsaszin, piros szinu so Berchtesgadenben is van.
Kulonleges izet valoszinuleg a nyomelemek adjak.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2009.09.27. 11:30:27

egyszer láttam egy dokumentumfilmet a himalájai sóról, ahogy a serpák hozzák le a hegyekből. útközben nemegy öszvér, sőt ember végzi a szakadékokban... elég megrázó volt nézni, hogy a só amit mi kényelmesen a boltban megveszünk, milyen kemény munkával és veszélyekkel teli úton kerül hozzánk...

VIKI BACSI 2009.09.27. 17:59:37

@Bombadil Toma: Ugy latszik nem a Khewra-i sorol szolt a film.

VIKI BACSI 2009.09.27. 19:44:35

@Bombadil Toma: Utana gondoltam, talan eppen a Himalajara , Nepalba, vagy Tibetbe szalitottak fel a sot. Biztos hogy a filmben lefele jottek ?

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2009.09.27. 20:23:25

@VIKI BACSI: igen, lefelé:) régen láttam, de emlékszem egy jelenetre, ahogy kötélre kötve eresztetteték le az öszvéreket rakományostól mint egy lanovkán... meg arra, hogy valami piti összeget kaptak a végén mikor az átvevőkhöz értek valami városba. talán buthánban vagy nepálban... majd rákeresek az imdb-n a dokumentumfilmeknél, hátha megvan.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.28. 18:14:47

@Bombadil Toma:

Hol lehet ilyet kapni? Mármint idehaza.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2009.09.28. 19:13:05

@tiboru: bioboltokban többnyire kapható, de a spárban is láttam már jamie oliver neve alatt, igaz elég drágán.

Nyaligátor · http://autostat.hu/technikai-szotar 2009.10.09. 13:12:56

Amúgy ha 1456C-on megolvasztod és a késedre hűtöd, és ha azzal megvágsz valakit, a sebe nem fog gyógyulni...

VIKI BACSI 2009.10.09. 19:34:20

@Nyaligátor: Azt ajnlom hasznaljuk bekesebb celokra a sot!

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2009.10.12. 19:12:14

@Nyaligátor:

1456 Celsius?!

Hát ahhoz már egy pöpec kis Martin-kemence kell, de legalábbis egy dögös kovácsműhely...

ll 2014.11.22. 14:36:37

1456? Nándorfehérvári győzelem. Ezek után kérdésem ha magyar gyerek vágja a törököt, akkor annak a sebe sem fog gyógyulni? De ez már Konteó..