Amorph pedig, akit üdvözlök a kicsiny, ámde éhes olvasók táborában, felhívta figyelmünket hogy a sült pisztráng is rosszul érzi magát muzsdéj nélkül - erre pedig csak bólogatni tudunk, bőszen.
Innen Dani Csaba (alias élet-, akarom mondani étel-filozófus) szól hozzátok:
A sült paprikához a legegyszerűbb muzsdély változat illik szerintem. Egyébként ez a pacsmag egy igazi életérzés ezernyi változattal (ezért szeretem), mely tükrözheti az étel jellegét, a fogyasztó hangulatát, a táj adottságait, a klimatikus viszonyokat valamint a bioritmus pillanatnyi állapotát. Tudod, azt csodálom benne, hogy egyszerűségével még az elkészítési módra is reagál: hirtelen felöntve folyékony, lassan adagolva vizet, olajat, paradicsomlevet, majonézt stb. pedig krémes lesz.
Na, de elég a filozófiából. Amit a paprikához használni szoktam a legegyszerűbb változat. Kellékek: fokhagyma, fokhagymanyomó, famozsár (ha van), víz, só, ecet (fakultatívan: csepp olaj, bors)
- Egy pohár pálinka (ez a készítőnek kell)
- 6-8 átlagos méretű fokhagymacikket megpucolunk és megtörünk (nyomóval, vagy ha nincs, késsel vágódeszkán elkaparjuk)
- Betesszük a famozsárba (amit kiszáradás ellen mindig olajjal kezelünk), mokkáskanál sót szórunk rá, és kiskanálnyi olajat teszünk rá, majd krémesre keverjük-nyomkodjuk a fa nyomóval (ha nincs ilyen kiskanállal szerencsétlenkedünk a bögrében)
- Ha kifehéredett, és elnyerte ízlés szerinti pépességét, kiskanálnyi ecetet öntünk rá, és felöntjük vízzel (amíg a bögre tele nem lesz)
- A végén egy gondolatnyi olajat öntünk a tetejére (egy keverés után nézzen úgy ki, mint a húsleves felszíne – néhány úszó csepp), majd késhegynyi őrölt feketeborsot szórjuk a tetejére.
- Egy pohár pálinka (a jól elvégzett munka örömére)
Utolsó kommentek