Szaván fogtuk, és kényszerítő eszközökkel elértük, hogy leírja. Képet nem mellékelt, ami miatt most kissé méltatlankodom (_cöccög, fejét ingatja_).
Mindazonáltal a leírás maga is 1 kéjhömpöly, amelybe csak egy kicsi borzongás - összerezzenés költözik bele annál a résznél hogy...
de NEM lövöm le a poént.
Olvassatok, ha tudni akarjátok!
Saláta, paradicsom címet viselő posztban, (mint egy meggondolatlanul, nem tudván, milyen lavinát indítok meg vele), egoizmusomtól fűtve megemlítettem, milyen remekbeszabott salátát szoktam készíteni. A vajas kenyér főzése mellett ez a specialitásom.
A visszajelzésekből kiindulva (család, barátok), ízorgazmus salátának neveztem el, mert mindenki élvezkedett tőle. Persze a család, barátok nem feltétlenül objektív zsűri, hiszen nekik sokkal nagyobb az empátiás rátájuk (lásd, milyen jól megy ez a ruha a szemedhez, de jól vágta le a fodrász a hajad estébé…), de az, hogy mindenki repetázott (többször is), valamint mindig elfogyott az a nagy adag, meggyőzött, igazat mondanak.
Az ízorgazmus salátának nincs egy állandó receptje. Hosszú kísérletek során alakult ki az alapállás, akárcsak a Káma Szutra, hogy mégis idevágó analógiával éljek. Azok, akik a hagyományos dolgokat szeretik, nem keresik az új ízeket, azoknak nem ajánlom a továbbolvasást. Hogy maradjak a fenti párhuzamnál, az ízorgazmus saláta olyan az alap salátához képest, mint a lovagló kozák póz a misszionáriushoz viszonyítva. Szigorúan kalandoroknak.
Hangsúlyozom itt az elején, hogy minden egyes összetevőt általában változtatni szoktam benne, hangulatomtól függően, de ezekre aktuális kitérek majd. Kivéve a zöldségeket, azokat ugye mégsem cserélhetem másra.
Mivel én magam is férfiember volnék, első lépés, hogy egy tiszta tálat szerezzünk. Amint ez megvan, kapcsoljuk be a TV-t, lehetőleg a Spektrumra, és bízzunk benne, hogy valami főző-showt találunk rajta. Ez azért kell, mert mind az elején említettem, improvizálunk a hozzávalókat illetően, a mágikus dobozból pedig remek ötleteket kaphatunk.
Ha ezen munkálatok megvannak, nekiláthatunk magának a saláta elkészítéséhez. Én szinte minden ételt alkohollal készítek (nagy ritkán a kajába is teszek), ezért ajánlatos tölteni egy pohár bort.
Kezdésként összevágom a zöldségeket. Azt, hogy ki mi tesz bele, az azon múlik, hogy mit szeret, valamint (és ez a legfontosabb), mi van otthon. Ha lehet, akkor mindenképpen kell egy doboz kukorica (de ez csak a végére). Én elsőként a káposztát szoktam összevágni. Itt két iskola verseng egymással. Az egyik azt mondja (tévesen), hogy minél apróbbak legyenek a zöldségek, a másik azt mondja (helyesen), minél nagyobb darabok. Szerintem nem nehéz kitalálni, nekem mi a véleményem erről. A káposzta, ha van vörös és fehér is, akkor általában a vöröset szoktam választani, de van, hogy keverem őket. Ezután jöhet a többi zöldség. Paradicsom, uborka, paprika (lehetőleg californiai vagy pritamin), répa, retek, hagyma. Bár én nem szeretem az olívabogyót, előfordul, hogy pár szemet beleteszek az íze végütt’. Azt, hogy mennyi zöldséget vágunk bele, fölösleges mondanom, ízlés szerint. Eddig ugye klasszikus.
Miután összekevertük őket, megsózzuk, és hagyjuk állni, hogy kicsit összeérjenek az ízek. Leöntjük olívaolajjal. Addig elkészíthetjük az öntetet. És ez az a pont, ahol átlépjük a salátakészítés Rubiconját. Attól függően, hogy éppen milyen ízre vágyok, úgy kezdek neki. Ilyenkor döntöm el, hogy joghurtot, kefirt vagy gyümölcsös joghurtot használok-é. Igen, gyümölcsös joghurtot írtam. Ha ezen utóbbival készítem az öntetet, akkor előszöris megborsozom, keverek bele erős pistát, szárított kaprot. Miután a kapor belekerült, akkor ismét előveszem a zöldségeket, és bőven megszórom gyros- fűszerkeverékkel. Azért csak most, mert lusta vagyok pakolgatni, a fűszerek meg ugye egy helyen vannak. Miután ez megvan, fogok egy citromot, és a levéből a zöldségekre facsarom. A mérték itt is változó. Iránymutató az ízlelőbimbó.
Ugye, már csak az van hátra, hogy összekeverjük a salátát és az öntetet. De ezzel még várjunk. Ha van otthon mozarella, akkor érdemes belevágni azt is (előtte persze jól megsózni). Szintén abban az esetben, ha van, akkor szoktam kapri-bogyót is tenni bele. Amint jól összekevertük a cuccost, jöhet rá az öntet. Ha megvagyunk, akkor szintén hagyjuk állni, mert még egyáltalán nem végeztünk.
(Öntet2- abban az esetben, ha natúr joghurtot használok, akkor szoktam mézet belekeverni, a többi hozzávaló megegyezik a fentivel. Kefirt csak akkor használjunk, ha nincs ezekből otthon)
Míg a saláta „érik”, jöhet a második fázis. Én nem vagyok híve annak, hogy sonkát meg hasonlókat keverjünk hozzá, de ettől függetlenül szoktam készíteni valamit mellé. Ez az esetek többségében halkrém.
Ennek már megvannak a mértékei. Két deci tejhez adunk pici sót, majd ehhez két kanál grízt keverünk folyamatosan. Amikor megfőtt, félrehúzzuk, és miután kihűlt, belekeverek egy doboz olajoshalkonzervet (lehetőleg tonhalat), a hagymából egy kisebb fejet apróra vágunk (itt kivételesen apróra), a korábban megkezdett citromból (a másik felét) facsarunk rá levet, és ha még szükséges, megsózzuk. Ezután hagyjuk ezt is, hogy érjenek össze az ízek.
Miután a salátában is, a halkrémben is összeértek az ízek, pirítsunk zsömlét/ kiflit/ kenyeret.
Talán mondanom sem kell, a pirított zsömlét megkenjük halkrémmel, mellé pedig a salátát szervírozzuk.
És innen ismét CSuri:
Ha valaki ki meri próbálni, azonnal írja meg az élményt! És KÉPEKET is kérünk (a fogyasztók arcáról az első falat után...)
Utolsó kommentek