Sanya-Csuri főz

Kedves barátaink!

Itt jobboldalt a felső sarokban egy donate gombot láthattok, amelynek megnyomásával a PayPal rendszeren keresztül (vagy bankkártyásan) mostantól pénzben is kifejezhetitek lájkolásotokat a Kajablog irányába. Nincs minimális összeg, és természetesen mindez abszolút önkéntes. A beérkező pénzt (ha lesz olyan) az új (saját) oldal fenntartására szeretnénk fordítani, ahová az összes blogjainkat (és nem csak azokat...) gyűjtöttük össze.

Szóval ha gondolod...

Köszönjük!

Csuri és tiboru

Az a szokás, hogy Karácsonykor halat kell enni, engem, bevallom, mellbevert, mikor áttelepültem Magyarországra.

Halat??? Szeretjük, rendben, na de Karácsonyra??

Mikor minden pendelyes kisgyerek tisztában van vele, hogy ilyenkor töltött káposzta dukál, füstölt húsokkal, előtte pedig borleves.

A borlevest majd Sanya leírja, a töltött kápit viszont most elmesélem én nektek, méghozzá oly módon, hogy kezdők is bátran belevághatnak! Semmi ördöngősség, bárki meg tudja csinálni!
 

Viki bácsi a kávé történetének újabb fejezetével örvendeztet meg bennünket, s itt is elmondom, hogy a három hónapos csúszás kizárólag az én felelősségem; az anyagot már régesrég megkaptam, de… szóval az én balhém, na!

Viszonylag hosszabb szünet után Viki bácsi diadalmasan visszatér a kajablogra, s arról a – hála istennek teljesen legális – serkentő- és izgatószerről mesél ma nekünk, melynek reggeli fogyasztása nélkül (sok százmillió embertársunkkal együtt) mi is elképzelhetetlennek tartjuk egy normális nap kezdetét.

Ez egy egyszerű trükk, amivel villoghatsz és feldobhatod a leghétköznapibb leveseket is.

Zárójelben, és szerénytelenség nélkül: levesben jó vagyok :)

Gondolom, most sok, hozzám hasonló sörkedvelő mélyen felsóhajt az elégedettségtől, és mielőtt nekiállna elolvasni Viki bácsi legújabb posztját (amely méltán és roppant örvendetes módon az eddigiek közül a leghosszabb), először is bont magának egy üveggel a kedvenc söréből. Egészségetekre!

Fűszeres sorozatában Viki bácsi ma a magyar népdalokból is jól ismert gyógy- és fűszernövényt, a napjainkra méltatlanul félfeledésbe merült rozmaringot (Rosmarinus officinalis) mutatja be az olvasóknak.

Végre-végre! Elérkezett az idő, hogy az univerzális gyógyszerről, az utolérhetetlen ízű és aromájú csodanövényről, a pórusokon át is párologni képes nagy kedvencről olvassunk egy kicsit, természetesen Viki bácsi előadásában, aki – most már biztosak vagyunk benne – szükség esetén még ördög- vagy Drakulaűzést is vállal, természetesen nem kínai, hanem jófajta európai fokhagymával!

Melyik az a zöldségféle, ami nélkül nincs magyar kajablog, nincs magyar konyha, nincs Viki bácsi gasztroalapanyag-sorozat?

Hát persze: a hagyma! Nem is értjük, miért kellett erre ennyi ideig várni… [Miért-miért...? Hát mert csurtusék ellustulták az időt; a poszt már három hete megérkezett Viki bácsitól...]

Ha azt mondom: magyar fűszer, száz véletlenszerűen kiválasztott alanyból legalább 95 a paprikát fogja megnevezni. Illendő tehát, hogy ne maradjon ki a fűszer-sorozatunkból. Viki bácsi gondoskodott arról, hogy ezt a hibát ne kövessük el.

Karácsony után vagyunk és egy combosabb laborvizsgálaton sokunk vérképében még felfedezhetőek lennének a decemberi bejglimérgezésre utaló jelek. Viki bácsi mai posztjában (ami itt volt már vagy két hete, csak mi voltunk lusták betördelni…) a mákról emlékezik meg.

Nem tehetek róla, de ami a fűszereket (és az utazást, valamint a klassz fotókat) illeti, ezen túl nekem Viki bácsi egyszerűen csak házi Viki-pédiaként fog beugrani. Mai posztjában egy meglehetősen csípős ízű növényt mutat be, aminek meglepő harcászati felhasználásáról is tudomást szerzünk. 

Mindannyiunk örömére újabb fűszernövény kerül ma terítékre. Megismerkedhetünk a sáfrány rövid történetével, mégpedig régi háziszerzőnk, Viki bácsi jóvoltából.

Az afrodiziákum-vetülethez csak annyit tennék hozzá, hogy az árát elnézve... khm, szóval a kék pirula sokkal olcsóbbnak tűnik.

Ki gondolná, hogy ennyi macera van azzal a kellemes illatú, girbegurba, majdnem szárazra aszalt kis izével, amit már anyánk és nagyanyánk is oly előszeretettel dugdosott a porcukros dobozba, mondván: azért a hitvány, bolti vaníliás műcukorért nem adunk ki pénzt!

Viki bácsi mai írását elolvasva szinte érezzük orrunkban a régi családi sütemények illatát…