Sanya-Csuri főz

Fűszer-sorozatunk következő állomása a méltán kedvelt fahéj. Viki bácsi röviden bemutatja a cucc múltját és jelenét, Salamon királytól az ébredő Bangladesig. Vállalkozó kedvű olvasóinkat lehűtendő gyorsan elmondom, hogy a kumarinról NEM lesz külön poszt!

Viki bácsi a szerecsendiós posztnál kommentelve megemlítette, hogy salátaöntetben is használja ezt a fűszert (és mégsem hallucinál tőle :))

Most elküldte nekünk a saláta képes leírását is, íme:

Fűszer-sorozatunkban ma a szerecsendió kerül terítékre, ugyancsak Viki bácsi jóvoltából. Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy ennek a növénynek a magyar neve számomra külön csoda: veretes, archaikus, és még akkor is találónak érzem, ha tudjuk, hogy a szerecsenek nem is annyira a távol-keleti szigetek lakói voltak.

A legegyszerűbb, legtriviálisabb ételízesítő ismertetése következik Viki bácsi tollából. Napjainkban már nehéz elhinni például, hogy a nátriumklorid vámja sokáig egyike volt a középkori magyar királyság (és az erdélyi fejedelemség) legjelentősebb kincstári bevételeinek.

Ma tehát a sóról olvashatunk.

GRILLEZETT ZÖLDSÉG-SALÁTA
Sanyától

Nyáridőben gyakran csábít a szabadban gyorsan elkészíthető grillen sütött ünnepi ebéd vagy vacsora. Nem kell a konyhában órák hosszat izzadni a kályha mellett; ízletes, egészséges és még sorolhatnám az érveket mellette.

Persze időben azért meghosszabbítja a főzőcskézést, hogy a megfelelő szenet elő kell készíteni és a megfelelő hőfokra hevíteni.

Ha túl sokra sikeredik, a szén felületén megég a sütött darab, miközben a belseje nyers marad, ha nem elég erős a hősugárzás, a lassú süléssel kiszárad és ízetlen lesz, amit grillezünk.

No, nem azt állítom, hogy minden nap ilyet eszünk (sajnos), de ma már ez sem olyan elérhetetlen.

Bár.... a mellékelt képen látható alapanyagból csak az alma hazai, a lazacszeleteket az apukám hozta Svédországból, ahol horgászni járt.

Ezt azért nem ő halászta, de stílusos vásárfia egy horgászás után, nem?

Viki bácsi folytatja fűszer-sorozatát, méghozzá azzal a növénnyel, amely nélkül elég kevés hagyományos magyar étel képzelhető el, amely nélkül nincs disznóvágás, nincs kolbász, nincs tokány és a svédek meg az oroszok sem tudnák előállítani híres borsos vodkájukat.

Hoppá, elszóltam magam, de most már mindegy, a címből úgyis tudtátok; igen, a bors következik..

Viki bácsi kiváló összefoglalója felelevenítette bennem az olívaolajjal kapcsolatos egyik régebbi élményemet, no meg a brijuni kirándulásunk is kiegészítésekkel szolgál.

Első emlékezetes olívaolajos élményem 17 évvel ezelőttre datálódik, amikoris egy évet Párizsban éltem, Lucie-nél. Volt neki egy Fatima nevű algériai bejárónője, aki a kiváló (kézi!! mondhatni "originált") kuszkusz készítés mellett azzal is beírta magát a nagy gasztronómiai aranykönyvembe, hogy időnként hozott nekünk az otthonról kapott olivaolajból.

Ő azt mondta, hogy ez a legtisztább olaj, mert meg van mosva.

Gondoltam, a franciatudásom hiányosságai miatt nem értem, hogy mire gondol, ezért visszakérdeztem: megmosva?? Mivel mosták meg?

Hát vízzel, felelte Fatima, a legnagyobb természetességgel. 

Viki bácsi sorozata folytatódik; ma az olívaolajról mesél nekünk, majd – egy másik posztban – elmeséljük saját tapasztalatainkat és friss élményeinket is a témával kapcsolatban.

Viki bácsi a mustár után, most egy kevésbé ismert, ámbár az utóbbi időben idehaza is egyre felkapottabb ízesítőt mutat be nekünk.

Ha valaki azt gondolja, hogy ugyanmá', mi a nagy truváj a balzsamecetben, bármelyik boltban többfélét is lehet kapni, olaszt, azaz eredetit is - nos, az meg fog kicsit lepődni, ha elolvassa: mit is jelent a hagyományos balzsamecet, és hogyan készül...

Nem beszélve arról, hogy mennyibe kerül :)

Viki bácsi (akit nem kell bemutatnunk, hiszen a csurtusblogon már húsz fölötti posztszámmal büszkélkedhet) egy régóta dédelgetett álmunk megvalósítása felé vezető út első lépését teszi meg a mai poszttal: a fűszerek és az ételek ízesítésére, színesítésére, változatosabbá tételére használt más gasztronómiai mellék(?)szereplők felsorakoztatását és bemutatását kezdi el jó barátunkkal, a régi május elsejék virsli-, mititei- és/vagy csevapcsicsa- (mindenki kiválaszthatja fiatalsága geopolitikai helyzetének megfelelő verziót) -illatát is magában hordozó, jó öreg sárgászöld mustárral.

SALÁTÁS SZÁRAZBABLEVES
Lángossal és zöldhagymával

Ez egy tipikusan székelyföldi tavaszi étel, autentikusan leírva csak nektek, csak most, csak itt - Sanyától!!

Habár volt már a kajablogon töltött tojás, méghozzá Sanyától és egészen eredeti dizájnnal, most leírok egy szuperegyszerű változatot - akármennyire kezdő lennél, ezt meg tudod csinálni! Fél óra.

Tojást keményre kell főzni, megpucolni, majd kettőbe vágni. A sárgáját egy külön tálkába tegyed, a fehérjéből ami ép és nem szakadt el, nem lyukas, vagyis olyan mint egy kis kehely, azokat külön, a szétmenteket külön.

A múltkorában a csurtusblogon Viki bácsi megörvendeztetett bennünket egy kétrészes poszttal, amely a keresztes lovagok (többek között a templomosok) gasztronómiai hétköznapjairól szólt.

A blogbejegyzéseken kívül küldött magánlevélben egy receptet is, amely úgy nyolc-kilencszáz éves lehet és a keresztesek egyik kedvenc fogásának elkészítését mutatja be. Mivel világéletemben szerettem a kihívásokat (nem csak a gasztronómiaiakat…), úgy gondoltam: kipróbálom. Ezt olvashatjátok (és nézhetitek meg) a kattintás után.

Mai rövidke (de képekkel bőségesen illusztrált) posztunk főszereplője az a növény, amely legalább annyira szerves része a magyar gasztronómiának, mint a pirospaprika, a koleszterin vagy a vörösboros kóla. Igen, a hagymáról fogok nektek mesélni, pontosabban egy olyan, egyszerűen és gyorsan elkészíthető kaját mutatok be, amit aztán köretként vagy akár kenyérre kenve is meg lehet enni.