Na jó, alapvetően, de nem mindig.... például most ez éppen nem fér bele az ígért kategóriába. De nagyon finom, és komolyan megéri azt a kis munkát! Ami egyébként a magyar háziasszony szokásos rántott hús, szalmakrumpli (=hasábburgonya) stb. vasárnapi ebédjéhez képest percek kérdése.
Pesten a 3 töröknél néha van ilyen, darabonként párszáz forintért árulják. Ejsze ez is valami balkáni cucc...?
Ami biztosan kell hozzá, az zöldpaprika. Ilyesmi (magyar) fajta:
Hibátlan, kemény, lehetőleg jó húsos (súlyos) paprikákat válasszunk, amelyeknek a formája is klasszikus, vagyis nincsenek nagyon megcsavarodva, stb.A picit pirosas beütésű "zöld"paprika is nagyon jó.
Nem igazán jó a nagyon vékony húsú (könnyű), a kaliforniai (egyik színű sem), a kápia paprika (az a piros, húsos, nagyon finom, de nem ehhez) vagy a pritamin.
Ahhoz hogy sültpaprika legyen, meg kell sütni.
Én egy (vagy inkább több) ilyen célszerszámot ajánlok hozzá, melynek neve szerintem platni, de akkor is megsül rajta, ha nem így hívjátok :)
Piacokon még árulnak ilyet, vasból van, kicsit néha rozsdásodik, mindazonáltal a padlizsánt (salátához, ami majd jön még) és a paprikát nagyon jól lehet sütni rajta.
Az akció végén így fog kinézni szegény, de ne hagyjátok hogy ez elriasszon!
Akinek nincsen platnija, sőt, esetleg gáztűzhelye sincsen, az megsütheti a paprikát a lerben (leer = németül üresség, üres, és egyben így nevezik a Bánságban a tűzhely sütőjét).
A sütőben való sütéshez kell egy tepsi, lehetőleg ne valami rendes teflonosat használjatok, hanem olyat ami a vashoz a legközelebb áll, de lehet az a zománcozott egyszerű lapos tepsi is, amit általában adnak a tűzhelyekhez.
Na, most már nekikezdhetünk a sütésnek:
A paprikákat megmossuk és nemes egyszerűséggel rátesszük a platnira ami alatt legnagyobb lángra állítuk a gázt.
Villanytűzhelynél (régi fajta) lehet direktben a melegedő fémlapokra rakni a paprikát - később majd kicsit sikálni kell, de lejön.
Újfajta, ilyen üveglapos tűzhelycsodákkal nem lehet ezt a régimódi ételt elkészíteni, sajnálom...
Szóval sütögetjük, serceg, néha ugrálnak a paprikák kicsit, egyre finomabb illat lesz, mi meg forgatjuk őket, hogy mindenhol megfeketedjenek, mint a baloldaliak.
A szárát igyekezni kell nem elégetni, mert csak attól fogva tudjuk rendesen forgatni, a húsos részéhez lehetőleg nem nagyon kell hozzányúlni mert szétrepedhet a bőre / héj, amint itt a bal alsónál is látszik. Nem katasztrófa, csak ilyenkor elkezd folyni kicsit a leve és odaég.
De sebaj, a lényeg hogy FEKETE legyen minden irányból.
Mire a külső héj megfeketedik, addigra a húsa viszont elkezd megpuhulni (a képen a két baloldalinál már puhul, a jobb oldalinál még nem eléggé). Ez szemmel is jól látható, és ha kicsit hozzáérünk az ujjbegyünkkel, érezzük hogy már nem kemény, hanem plötyisedik.
Ha sütőben sütjük, pláne ha nem gázsütő, akkor valószínűleg kevésbé fog megfeketedni, de a húsa már elkezd megpuhulni. Így is teljesen jó lesz, csak nem lesz meg az a "nyílt tüzön sütött" plusz íze.
És itt jön a mesterfogás, a tipp, amiért ezt az egészet érdemes megírni / elolvasni (annak aki nem tudja):
a jól megsült paprikákat beledobáljuk, azon forrón ahogy lekaptuk a tűzről, egy fazékba vagy edénybe és LEFEDJÜK.
Pár percig maradjon lefedve, mert ezalatt a saját maga által kiadott melegben dunsztolódik, és a húsa összeesik, a héja viszont nem.
Így fog kinézni a fedő alatti dunsztolás után:
A külső, vékony héja egészen másfajta anyag, mint a húsa, ezért szépen leválik róla.
Ha sütőben sütöttük, akkor is elválik a héja a dunsztolás után, csak nem lesz ennyire megfeketedve a héja - más különbség nincs.
A héj lehúzásának módszere:
a vizeskagyló fölött megfogjuk a paprika szárát, és közben lassan csorgatjuk a hidegvizet (ne feledjük el, hogy a paprika még mindig eléggé forró).
Azzal a kezünkkel amivel hámozzuk, időnként a vízsugár alá nyúlunk, de a paprikát is időnként belelógathatjuk.
Ilyen módon gyönyörűen meg tudjuk hámozni. Ha jól megsült, akkor a héját csak "lesimogatjuk" róla. Ahol nem sült át rendesen, ott nehezebben, vagy egyáltalán nem jön le - sebaj.
És a kagyló egy idő után így fog kinézni....
De minket ez nem keserít el, hiszen íme a gyönyörű sültpaprikánk, illatosan, csábosan...
Sajnos nem lehet azonnast megenni...
Egyrészt mert még meleg, másrészt mert még ízesítésre szorul.
Tipikusan olyan kaja, amit másnapra csinálunk.
Ami levet enged a fenti látványt nyújtó megpuhult paprikacsapat, azt le ne öntsük!! Isteni ízet ad majd a salátalének, amivel leöntjük az egészet, addig hogy csak a szárak lógjanak ki felfele.
A salátalé elemei: víz, ecet, só, cukor. Az olaj opcionális (én nem szoktam tenni bele, mert a levét, miután kiettük belőle a lényeget, megisszuk...)
Gyakorlott háziasszonyok figyelmét is felhívom rá, hogy TÖBB ecet és só kell bele, mint gondolnák...
Csináljunk egy ilyen öntetet rá, amikor már csak langyos akkor rá lehet zúdítani, majd hűtöszekrényben, lefedve hagyni összeérni. Pár óra után lehet próbálni hogy eléggé ízes-e, és esetleg pótolni az ecetet, sót, cukrot.
Ahhoz hogy összeérjenek az ízek, tényleg kell a 24 óra.
Javaslataim:
Ha már nekiállunk, ne pár darabbal vacakoljunk, mert az igazán macerás rész a tűzhely pucolása - márpedig az hat darab után is ugyanolyan koszos. Akár hetekig eláll az ecetes lében a hűtőben, úgyhogy én mindig jó sokat sütök (kettőnknek legalább 15-20 darabot).
Nyugodtan egyétek meg a csutkáját is akár magostól: jót tesz az emésztésnek, tele van vitaminnal, jó ízű az is ... de persze nem muszáj.
Mindenféle sültekhez kiváló, istenien passzol például a grillezett húsokhoz. Ha grillpartit szervezünk, előző nap meg lehet sütni, és amikor készen vannak a húsok nem kell a friss salátával bajlódni: ott a hideg , savanykás paprika. Én személyenként minimum 4 darabbal számolnék...
Ragozás
Ezúttal ez rövid lesz, mert véleményem szerint nem nagyon kell ragozni.
Nagyon bátrak elkészíthetik bogyiszlóiból (az állaga kiválóan alkalmas rá).
Az ízesítésénél lehet borsot, fokhagymát használni - de nem javaslom.
Nagyon örülnék, ha valakinek sikerülne fenti leírás alapján elkészíteni!
Ha sikerült és még sikered is lett vele, kérlek oszd meg velünk is!
Utolsó kommentek