Sanya küldött nekem egy salátaleves leírást, én pedig ma éppen főztem is egy adagot - úgyhogy most egy közös receptet olvashattok, sok variációs lehetőséggel. Zölddel Sanya, feketével én, de persze nagy különbség nincs a salátaleves-stílusunk között, mert nem fogjátok kitalálni, kitől tanultam salátalevest főzni? Bingó! Az anyukámtól, azaz Sanyától :)))

Egy megfelelő nagyságú lábosban 5 deka füstölt szalonnát apró kockákra vágva egy kanál olajjal kisütünk, amíg megpirul. Akkor félrehúzzuk a lángról, lyukas kanállal a szalonnadarabkákat kiszedjük egy kis tálkába. (Ezt tálaláskor a leves tetejére szórjuk).

Aki vegetáriánus, nyugodtan hagyja ki a szalonnát, a levesbetétbe még mindig reszelhet majd füstölt sajtot és akkor a füstös íz sem marad ki.
 

A szalonna helyett egyébként lehet sonkát is használni, én ma egy egészen sovány, de füstölt sonkát kockáztam apróra és azt tettem bele.

A megmaradt zsiradékba két púpos evőkanál lisztet keverünk, visszatesszük mérsékelt lángra és állandó kevergetés közben rózsaszínűre pirítjuk.

Nem kötelező rántást csinálni hozzá, anélkül is nagyon jó, csak a leve nem lesz krémes, hanem híg - de hát egy levesnél ez elfogadható, nem??

A forró rántást felöntjük két liter hideg vízzel, egy adag ételízesítővel és sóval megadjuk az alap ízét. Két db. zöldfokhagymát, szárastól apró karikára vágva, egy kötés zöldkaporral és egy csokor petrezselyemzölddel a levesbe dobjuk, és hagyjuk, hogy 4-5 percig főjön. Ha nincs zöldfokhagyma, akkor egy fél fej rendes fokhagymát takarítunk és vágunk apróra.

A fokhagyma alaprekvizítum, és a zöldfokhagyma az igazi. Nekem sajna nem volt, úgyhogy rendes fokhagymát aprítottam az alapba, egy sárgarépát is, egy fej rendes hagymát (de zöldhagyma is lehetett volna, szárastól), no meg az említett sonka. Ezt párolgattam meg alapnak, még a vízzel való felöntés előtt (mivel nem volt rántás, nem is volt mit felönteni):

Majd két kanál balzsamecettel, kevés citromlével, kiskanál cukorral, vagy szintetikus édesítővel kellemes savanyú levet készítünk. Ebbe tesszük bele a nagy darabosra tépett vagy vágott, mosott salátaleveleket és ezt maximum 5 percig hagyjuk még forrni.

Mivel mi a savanyú leveseket kevésbé szeretjük, én nem szoktam savanykásra venni a figurát, ellenben a rántás hiányát tejjel vagy joghurttal pótolom.

Tejjel:

A fent látható alapot megpárolás után felöntöm egy kis vízzel, főzöm pár percig, beledobálom a tépett salátát; mikor azzal is meglobbant egyet, akkor felöntöm víz-tej keverékkel. Kb. fele-fele arányban lesz a leve tejből és vízből. A tejes verziótól kifejezetten édeskés a leves! ha ezt savanyítani akarjuk (akár ecettel, akár citrommal), akkor a tej összeugrik benne és aprócsomós lesz. Az ízének ez semmit nem árt, de kvázi nem "szép". Ki ne dobjátok, mert negyon finom tud lenni ilyenkor is.

Joghurttal, kefírrel:

Ugyanaz mint fentebb, csak a joghurt kb. az összes lé egyharmada. Ilyenkor az íze savanykásabb már eleve, és a joghurt is kicsit csomós lesz a lében, szépészetileg lehet, hogy nem állja meg a helyét, ízben viszont csodás.

Ma joghurtot tettem bele, és íz-ellensúlyozásként egy kiskanál cukrot is.

Ha azt mondom, hogy tojásrántottát teszünk a levesbe, azt hiszitek ugye, hogy ez vicc?