Megkötések:
Ehhez a kajához kell vinete (azaz padlizsán), hús és kukta. Ezek nélkül nem megy, bármennyire lezserek is vagyunk. A kukta is egy 'must', mert bármilyen más edényben más lesz az eredmény, sajnálom...
A vinete
A padlizsánt az úgynevezett "erdélyi" magyarok becézik vinetének (én temesváriként is erdélyi kategóriába tartozom itt Magyarországon, de ebbe most nem megyünk bele, mer' ez egy zabálós, nem pedig társadalomfilozófiai blog), szóval azért vinete mert románul így hívják, a színe (a véraláfutásos sötét lila szín neve) után.
Már étlapokon is láttam olyat Magyarországon, hogy 'vinete-saláta', amiből két dologra lehet következtetni: a szakács vagy a tulaj erdélyi (nevezzük most már mi is így gyűjtőnéven), illetve hogy a nyelv bizony felvesz és beépít új kifejezéseket. A fájl mellett a vinete teljesen jól elfér imho, lásd még Nádasdy Ádám eszmefuttatásait.
Na de vissza a kajáláshoz!
A padlizsánt Magyarországon leginkább rántva tudták elképzelni (mint mindent...) a rendszerváltás után bekövetkező áttelepülések előtt, de a Romániából érkező magyarok kezdik meghonosítani más elkészítési módjait is.
Romániában pedig a balkáni hatás miatt elterjedtebb a vinete sokféle elkészítésben, hiszen a padlizsán a balkáni konyha egyik kedvelt alapanyaga.
Most már annyira tudományosak voltunk, mint a főző TV műsorok egyes szakácsai, ezt pedig azonnal igyekszünk jóvátenni az elkészítés módjának leírásával.
Disznóhúsból alapesetben tarja- vagy combszeletek kellenek, de lehet karaj is, csontos vagy csont nélküli.
A kuktába teszünk egy minimális olajat (de amikor én azt mondom, hogy kevés, akkor az TÉNYLEG kevés: mondjuk annyi, hogy éppencsak elfedje vékonyan az alját), felforrósítjuk és rádobjuk a szeletelt húst.
Nehogy már megmondjam neked, hogy hány emberre hány szelet kell... Na, ugye hogy egyedül is ki tudod találni.
Pici só és bors.
Megjegyzés ide: szintén a magyar konyha egyik sajátossága hogy a só-bors valahogy így egyben értendő, és mindenbe, de tényleg mindenbe tesznek belőle.
A mi kajáink nem ilyenek! Először is nagyon kevés sóval főzünk, másodszor csak akkor mondjuk hogy bors, ha az tényleg passzol az adott kajához, ugyanis szerintünk távolról sem kell mindent megborsozni...
De ehhez jó a fekete és a tarka bors is, vagy akár fehér.
Akkor kell hozzá még a vinete.
Nem osztom az észt mennyiségek ügyében, ezt az elején leszögeztem, de ebből sok kell, sokkal több mint gondolnád. Csak legyen elég nagy a kuktád.
Ma pl. kettőnknek fél kiló húsból és 2 kiló (igen, igen) padlizsánból készítettem el az ebédet. Na jó, ez szűken négy, bőven 3 embernek való adag.
A vinetét meghámozod és hosszúkás csíkokra vágod (vagy tudod mit? olyan formájúra, ami csak jólesik!). És rádobálod a csendben kicsit süldögélő husi tetejére, telerakva a kuktát, így ni:
Ez egy kb. 5 literes kukta, és amint látjuk tele van.
Só kell egy kicsi a vinete tetejére is.
Ezután lezárjuk a fedővel és hagyjuk közepes lángon amíg elkezd pöfékelni.
NEM, nem kell bele víz, egy icipici sem, és NEM, nem fog odaégni (ha a tető rendesen zár).
Amikor már sípol, akkor hadd sípoljon vagy 5-10 percet, utána pedig lecsendesítve még vagy 20-25 percet maximum.
Amikor kinyitjuk ezt látjuk:
Mondhatni, ha ezt látjuk, akkor minden rendben: a vinete egynegyedére összeesett (a többi víz volt benne és attól függően hogy mennyi ideig hagytuk főni, elpárolgott belőle).
Ezután összekeverjük a padlizsánt, amiből gyakorlatilag egy szósz lesz, és így fog kinézni:
Itt már a hús is látszik helyenként, amit ezúttal csíkokra vágtam.
Na ez az a kép, amit a főzőmagazinokban nem láttok a címlapon - de hát ez kérem igazi főzés, nem kirakatrendezés.
Ez így néz ki, amikor pedig megkevered, akkor a kukta falára felkenődnek a magok.
Sebaj - pont így jó, magostól :)
Tálalás (mert ugye ezt is megtanultuk a megfelelő helyeken): kirakod tányérba a szeletelt húst, mindenkinek ami az övé, és vérmérséklet szerint beborítod padlizsánszósszal/lével:
Tejföl, vagy helyette (én ezt szoktam mostanában kizárólag) joghurt a tetejére jót tesz.
Az effektív munka vele: hús kuktába bedob, padlizsán meghámoz, felvág - na ez órákig biztosan nem tart; 15 perc, ha lassúra vesszük.
Ragozás
Nem nyelvészkedés következik, hanem a fenti alapkaja variálási lehetőségei - ezt mindig ragozás címszó alatt tesszük majd meg.
Ha valaki esetleg nem szereti a padlizsán kicsit kesernyés, nagyon jellegzetes ízét, az fele vinete - fele tök vagy cukkini kivitelben is elkészítheti.
Természetesen lehet kizárólag tökkel és / vagy cukkinivel csinálni, csak akkor ne hívjuk vinetés húsnak :) Habár lehet hogy ez lesz a kategória neve!
Egy meghámozott paradicsomot lehet ízesítésnek beletenni, esetleg egy apróra vágott hagymát, vagy pár cikk fokhagymát - de én egyiket sem javaslom! Paprikát (sem őrleményt, sem zöldpaprikát) pedig végképp nem javaslok hozzá.
A lehetséges húsok: a tarja a nyerő, csonttal vagy anélkül, szeletelve.
Ma dagadóval próbáltam, de kemény maradt, pedig eléggé sokáig hagytam még lassú lángon főni.
A comb kicsit szárazabb, de persze a szósszal nem lesz cipőtalp az sem.
Meglepően finom csirkecombbal is, felsőcombot vagy kicsontozott felsőcombot (bőröstől mehet) kifejezetten tudok ajánlani hozzá.
Mellé pedig kenyeret, vagy semmit - hiszen hacsak a hús nem nagyon kövér, akkor ez egy kifejezetten lezser étel.
Tessék kipróbálni, kommentálni, tapasztalatokat megosztani a népekkel!
Utolsó kommentek