A májusban megrendezett első "blogtali" sikerén felbuzdulva, tegnapra ismét meghívtuk blogjaink lelkes törzsolvasóit és kommentelőit egy kis evés-ivás-csevelyre.
A menü, nem is annyira szándékosan, mint inkább elrendelés-szerűen, szinte csupa olyasmi volt, amiről ebben a blogban már írtunk. Hiszen arról írunk, amit szeretünk, és amit mi szeretünk, abból akarunk adni a barátainknak is :)
Néhány klasszikus kihagyhatatlan volt most is, mint például a vinetesaláta:
A díszítés önmagában művészi, nem kevésbé a krémes állagú, házi majonézes és zseniális ízesítésű kence, amit Temesvárról gyorsfutárként az anyukámék hoztak és Ilonka néni keze munkáját dícséri!
A jobboldalt csak félig látható cserépüvegben a hírhedt Midus Balsamas van, amelyből még jó néhányszor meg tudjuk kínálni az egyre kevésbé gyanútlan vendégeinket...
A mellette lévő tányéron birkatelemea (félkemény, de vizes közegben tárolt, sós sajt) látható, ez a fehér; a sárga sajt pedig ugyanaz, csak kicsit szárazabb formában és füstölve. Utóbbi származási helye talán segít az ízét elképzelni - ugyanis egy út melletti parkolóban vettük, Törcsvár (Bran, Románia - lesz róla poszt a csurtusblogon) mellett, ahonnan az alábbit láthatja, aki a fejéből kinéz:
További klasszikusnak számít nálunk a sültpaprika saláta, amelyet én natúr készítettem:
A leve azért ilyen sötét, mert nem csak borecetet, de balzsamecetet is használtam hozzá, ami nem volt egy rossz ötlet.
Csaba piros húsú, kicsumázott sültpaprikát hozott, muzsdéjjal bőségesen megpácolva. No meg muzsdéjt ("rendeset" és paradicsomosat) is:
Birka- és báránysültekről sok szó esett már ezen a poszton, de ezúttal nem csak dumáltunk róla, hanem ettük is. Egy fiatal birka (az apukám szerint jerke) combját sütöttem meg, sok fokhagymával megszurkálva:
Volt még némi oldalas, tarja és malacoldalas is grillen / lerben sütve, a malac állítólag igen jól sikerült, de nem tudtam megörökíteni, mielőtt magunkévá tettük volna.
Hogy hideg hús is legyen, főztem egy kis sertésnyelvet, amelyet minden faxni nélkül, csak úgy natúr, egy kis majonézes tormával ajánlottam a nagyérdeműnek. Majdnem teljesen elfogyott - akkor nem lehetett annyira rossz ez sem...
De hogy ne legyen olyan unalmas, két újdonságszámba menő dolgot is kipróbáltunk.
1. Sült békacombot, hogy valami tényleg érdekfeszítővel kezdjek. Fagyasztott, egyesével külön csomagolt gyönyörű kis combokat kaptunk, amelyeket kiengedés után kis paprikás lisztbe forgatva, sok olajban megsütöttünk. Királyi többest használok, de a nagy melót egyedül Tistedur vitte véghez, amelyért is hálás köszönet neki újra!
Itt az alapanyag:
Ilyen miközben sül (és spriccel mindenfele, a csuda vigye el...):
De a végeredmény, a finom ROPOGÓSra sült kis combocskák megéri a macerát (főleg ha nem is én dolgoztam vele :)):
2. Hirtelen felindulásból kreáltam egy póréhagyma-salátát. A póréhagymát megtisztítás után gőz fölött megpárolom puhára (a vizet, amibe belecsöpögött ki ne dobjátok!! édes, jóízű, levesbe is jó, de meg lehet inni önmagában is), majd nagyon éles késsel igyekszem karikákra vágni, amitől persze szétmegy, de nem baj. Ezt a masszát kell ízesíteni. Javaslatom: citromlé (ehhez jobb, mint az ecet, szerintem), frissen őrölt tarkabors, só, sok olivaolaj.
De ez így túl egyszerű lett volna, úgyhogy kerestem, mivel lehetne még feldobni - és találtam is, nevezetesen egy kis burduftúrót (gomolya). A zsíros gomolyát nem lehet vágni, inkább morzsolni, úgyhogy ezt is tettem: belemorzsoltam és összekevertem, amitől persze egy része rákenődött a hagymára, ez azonban nem ártott a dolognak, sőt.
Igyekszem észben tartani az ötletet, mert határozottan jó lett a végeredmény - nektek is javaslom kipróbálásra.
Na, megyek is megebédelni a maradékokat... :))
Utolsó kommentek