A másik blogon, ahol a polentáról, mint olasz kajáról volt szó éppen, Sanya olyan ragyogó leírást adott a puliszkafőzés csínjáról-bínjáról, nem kifelejtve az élettani hatásokat és kockázatokat sem, hogy MUSZÁJ ezt ide is bemásolnom, mert ITT A HELYE!

Csak bevezetőként: a puliszkaliszt = kukoricadara, románul mamaliga, székelyesen máléliszt.
Viki bácsi szerint Ámerikában még kék színű is van, de mi itt a végeken csak sárgát láttunk - ismerünk.
És esszük is - mint hallottuk, az amerikaiak nagy csodálkozására...

Innentől Sanyáé a szó:


Nos, nem akarom védelmembe venni a román (olasz) nemzeti eledelt, de évente egyszer-kétszer én is szívesen megeszem juhtúróval rétegesen lerakva, tejföllel nyakon öntve és szép ropogós pirosra pirítva a sütőben.

A konyhatechnikai leíráshoz csak annyit, hogy két féle puliszkát főznek: az
- "eresztettet" vagy a
- "kevertet".

DE MINDKETTŐBE CSAK A SÓS VÍZ FELFORRÁSA UTÁN ADJÁK HOZZÁ A PULISZKA LISZTET, VAGY DARÁT.
Az csak a katonai étkezde specialitása, hogy hideg vízben teszik oda főzni a makarónit vagy a puliszkát és kevernek csirizbe öntött moslékot belőle!

Az eresztett puliszka az, amit lágyabb változatba írsz le, itt a lobogó vízbe vékony sugárban eresztjük a darát, miközben lehetőleg habverővel gyorsan és egyenletesen keverjük, amíg csomómentesen megsűrűsödik.
Ilyenből finom a tejespuliszka: két kanál forró polentára jéghideg házitejet merünk és azt leveseskanállal esszük, de ez a kegjobb köretek egyike pl. birkatokányhoz is.

A kevert puliszka vizének a tetejére hidegen egyetlen marék darát rászórunk, ami a víz felszínén úszik egészen, amíg forrni nem kezd.
Ebben a pillanatban belezuttyintjuk egyszerre a teljes puliszka liszt vagy dara mennyiséget (2 liter vízhez kb. 1 kg darát!) majd a puliszkakeverővel (ez egy tömör fából hengeresre kifaragott sima rudacska kb. 4-5 cm. átmérőjű és 35-40 cm hosszú - románéknál făcăleţ - főkőlec, na vajon mit jelent?) átdöfjük a liszttömeget a fazék aljáig és mindaddig nem mozgatjuk, amíg a víz a kanál mellett és az egény oldalánál nem kezd elég hevesen lobogni és felfelé rotyogva böfögni.
Ekkor félrehúzzuk a nagy lángról, gyengébbecske asszonyok székre ülve egy nagy vászonkendőbe a fazekat a combjaik közé szorítva fixálják és mindkét kézzel erős keveréssel sima, tömött és sűrű masszává dolgozzák ki a polentát.
De Székelyfgöldön ezt a műveletet rendszertint az erős férfiak végzik. Keverés után visszakerül a fazék a takaréklángra és még egyszer felforrósítják, amig egyet-kettőt pöfög.
A tisztességesen kikevert puliszka teljesen elválik a főzőedény falától, akár a rendesen megdagasztott kenyértészta a dagasztó nő kezétől.

Az ilyen kemény puliszkát aztán kendercérnával vágják, alácsúsztatva a cérnaszálat kb. 5-8 cm. távolságig a szélétől, majd a cérna kér szélét felemelve egymáshoz közelítik, az szépen leszel egy nagyobb réteget a puliszkából. Ezt 5 cm-el arráb megismétlik, majd az első irányra merőlegesen ugyancsak, gyönyörű puliszka hasábokat lehet így vágni, amit kenyér helyett is használnak.

A kizárólagos kukoricatáplálkozás okozta hiány PELLAGRÁT okoz. Pelle agra - érdes bőr.
Ez különleges fényérzékenységgel jár. A napsütötte bőrterületek erősen elszíneződve kiszáradnak, megérdesednek, berepednek és rendszertint befertőződnek. De a nyálkahártyák is tönkremennek, a szem kötőhártyája is begyullad és a belek nyálkahártyája is kivékonyodik, hasmenéses állapot lép fel. De ezt nem a kukorica okozza, csupán az, hogy hiányzik mellőle a B és a PP vitamin, amely bőségesen van kenyérben, vajban, tejben, húsban, tojásban.

Tehát nyugodtan ehetsz akár mindennap valamilyen kukoricadarából készült ínyencséget- nagyon finomak tudnak lenni és egészségesek,- ha melléje megeszed a többi fehérje és B vitamin tartalmú ételféleséget is. Itt a KIZÁRÓLAGOSSÁGON van a hangsúly. Csak az az ártalmas , -és nem csak a kukoricával, hanem sok minden egyébbel is igy van ez.


Emlékszem, hogy gyerekkoromban a szüleim elmagyarázták, hogy a tejespuliszka (amit szerettem nagyon) miért roppant egészséges étel: mert megvan benne az összes esszenciális aminosav - bármit is jelentsen ez.
Ami azt illeti azóta sem lettem okosabb, úgyhohgy érjétek be annyival, hogy ezek az izék azért esszenciálisak, mert nem lehetne élni nélkülük.
Mondjuk van összesen 13 (saccolok, de majd Sanya megmondja a tutit), de ebből a tejben csak 12 található, a 13. a puliszkában van!
Ebből a szempontból tehát a tejespuliszka egy tökéletes étek!
Azért ki tudta ezt 12 évesen odamondani az osztálytársainak...? Tök rendes népek voltak: le se köptek :)

Visszatérve a kulináriára, még egy kiegészítés, felhasználási javaslat, direkte az apukám  találmánya (jelzem, hogy amikor ő ezt  már régen csinálta, még mit sem tudtunk a polentáról, és max a sarokra sétáltunk ki, de nem Rómába...)

Szóval: sült puliszka:
A fentiek szerint megfőzött kemény puliszka maradékot, ahelyett hogy nagy undorral kidobnánk a tyúkok vagy disznók elé, inkább belenyomogatjuk vizes kézzel egy serpenyőbe (lehetőleg teflony), amelybe előzőleg öntöttünk egy kis olajat.
Max 2-3 cm vastag legyen a réteg.
Ezt utána jól megsütjük az egyik oldalán pirosra, és ha eléggé kompaktra nyomogattuk a masszát, akkor egy fa lapátkával meg is tudjuk fordítani az egészet. Ha meg eltört, akkor darabokban fordítjuk meg, zágson.
Miközben a másik oldala is pirul, sajtot, gomolya túrót, (telemea, burduf) vagy hasonlókat dobálhatunk a megsült tetejére, majd mikor ráolvadozott akkor megreggelizzük.
Nem állítom hogy szagmentes miközben süldögél, de tény, hogy nagyon jó...