Maradjunk annyiban, hogy nincsen neki szép magyar neve, románul viszont így írják: mujdei, és ezt kb úgy kell kiolvasni, mint a címben.
Namármost mi ez az izé? Étel, ital?
Egyik sem igazán. Inkább ízesítőnek, esetleg szósznak mondanám.
A sült paprika kapcsán említette Dani Csaba, és igaza lehet: nem biztos hogy mindenki ismeri, ezért megosztjuk a nagyérdeművel.
A dolog lényege a sok, nyers fokhagyma. De tényleg sok!
Akinek ez nem megy, itt hagyja abba :)
Aki viszont szereti, az figyeljen erősen:
Jó sok fokhagymát kell megpucolni, majd összetörni. Ha nincs jobb, akkor jöhet a fokhagyma prés is, de nehogy kidobjuk azt ami bennemaradt a préselőben! Azt is tegyük csak bele ugyanabba a kis edénybe.
Namármost az edény nem mindegy, ugyanis erre a románoknak van célszerszámja.
Ilyesmi:
Ezeket ugyan Korondon vettem, ami a legnagyobb ferdítésekkel sem nevezhető ősi román vidéknek, de azért teljesen megfelelőek.
A kis edényhez jár a tompa végű törő is, ezzel lehet passzírozni, nyomkodni, törni a fokhagymát. Az edény és a törő azonos anyagból van, a muzsdéjkészítéshez leginkább fából.
Ugyanez kőből inkább a fűszerek törésére alkalmas. És erről is lesz majd még szó a további posztokban...
No persze, mondhatnánk, a fába viszont beleivódik a fokhagyma leve. Bele bizony. Olyannyira, hogy egy idő után tökéletesen imprimált edényt kapunk, elég beleszagolni ahhoz, hogy másnap már ne mehessünk civilizált helyre :)
Vissza a készítéshez, mert eddig még csak összetört fokhagymánk van.
Ehhez tegyünk egy kis ecetet, sót, cukrot, vizet és törjük, nyomkodjuk rendületlenül még egy kicsit. Az elején persze kevés folyadékkal, hogy minél jobban szétmenjen a fokhagyma, később felönthetjük kicsit több vízzel.
Nehéz arányokat mondani. Csaba említette a piaci lángos sütőknél kirakott fokhagymás löttyöt, nos az csak távoli kistestvére a miénknek, mert ez annál sűrűbb, erősebb, ízesebb.
Bátrak elkészíthetik víz helyett olajjal is, ettől aztán máris sűrűbb az állaga.
És mit csináljunk vele ha megvan?
Húsokhoz lehet leginkább használni, abból is a grillezett, sült húsokhoz.
Ha egy kis tálkában tesszük ki az asztalra, akkor a falatka sült húst bele lehet mártani, éppen csak hogy megmerítve a lében, és az íze máris istenien rárakódik.
De amint láttuk a sült paprikához is megy, és ha maradna belőle, nyugodtan öntsük a paradicsomsaláta tetejébe.
Az olajos / vizes alap választásán kívül sok ragozást nem tudok hozzátenni:
van aki meg is borsozza jó erősen, ez belefér.
Az ecet és olaj íze, minősége, értelemszerűen befolyásolja a végeredményt, no és a fokhagymából is sokkal jobb, illatosabb a hazai, mint az egyre inkább terjedő, hatalmas cikkű, de ízetlenebb kínai.
Kérem a kommenteket egyéb elkészítési praktikákról / felhasználási lehetőségekről!
Utolsó kommentek