Igaz, hogy FŐZÉSRŐL volt szó, erre már jöttem itt az ájránnal meg a muzsdéjjal, amikre azért nehezen mondhatni hogy főtt étel, és ez mind semmi: most is olyat mondok, hogy meg se kell főzni, kicsit se.

Ha a cím alapján arra gondoltok, hogy ez megint találóskérdéses lesz, mint a zöldlötyi (lásd utazás blogon), akkor nem nyert.
Ha csak szimplán arra gyanakodtok, hogy a körülmények hatására kitört belőlem a hazafiság, az sem bingo.

De most mit találgattok? Megmondom, meg én, kérdezés nélkül, magamtól: salátáról avagy előételről lesz szó, ami ilyen színekben pompáz. És ha már nemzeti, akkor is inkább olasz, mint magyar...

A három szín a következők miatt alakul ki:
Piros: paradicsom - ez egy fix összetevő.
Fehér: sajt / túró - na ez sokféle lehet, majd ragozom. De fehér mindegyik.
Zöld: saláta levelek - ez is sokféle lehet.

Az elkészítés iszonyú felkészültséget, valamint kb. 10 percnyi időt igényel.

1. Saláta.
Zöld leveles salátát megmosás után tépkedünk, vágunk vérmérséklet szerint és beledobáljuk egy alacsony peremű tálba. lehet egy mélytányér-szerű, de annál nagyobb tál is. A saláta lehet jégsaláta, rendes magyar zöldsaláta, római vagy ez a fidres-fodros izé, aminek nem jut eszembe a neve.

2. Paradicsom.
Kockákra vagy szeletekre vágva rászórjuk a salira.
Muszáj szívfájdalmamat előadnom paradicsom ügyben: ebben az - állítólag - mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező országban egy - EGY!!! - féle paradicsomot lehet kapni, az pedig a legízetlenebb, hámozhatatlan fajta. Néha van Lucullus paradicsom a piacon, de az végképp nem salátába való.
És sehol, SEHOL nincs az a lilás, óriási fajta, aminek alig van magja, a héját viszont forrázás nélkül le lehet szinte húzni... És VAN neki íze. Jóízű koktélparadicsom pedig szintén ritka, ugyanúgy mint a kerek formájú, közepes méretű szárastúl árult, aminél szintén lehet remélni valami ízt.
Lehet nyugodtan röhögni, de én ettől fel vagyok háborodva. Lehet hogy elmegyek és lezárom valamelyik mezei utat a traktorok előtt, követelve hogy ilyen paradicsomokat nekem! Nna. Senki nem tart velem?

Szóval ha a pari is rajta van, ilyesmi lesz a kinézetele:




























Még semmit ne tegyünk rá: nem kell só, sesemmi. Még.

3. Fehér túró / sajt
Itt a legjobb a már eddig is emlegetett 'telemea' ami egy román kemény sajt, általában sós, és van birka vagy tehéntejből való is. Lehet reszelni ha hagytuk megszáradni (akár kőkeményre is megszárad), de lehet beáztatni is hogy a sósságából veszítsen, ekkor persze nem lesz kemény.
Ennek hiányában a feta sajt a megfelelő helyettesítő, a fetákból is azok amik dobozban vagy konzervben vannak, vagy a nagyáruházakban árult bolgár feta nevű, akár.

A sajtot kockákra végjuk, törjük, morzsoljuk (állagától függően) és jó sokat szórunk az előző tál tetejébe.

Ezután jön az ízesítés, ami szintén maga az egyszerűség:
olivaolaj (csak jót szabad! salsa nem az igazi), só (ha a túró nem elég sós), nagyon gyenge borecet vagy almaecetből egy kevés, tarka bors frissen őrölve.

És egy újabb adag ZÖLD:
ez szinte bármi lehet, alapesetben petrezselyemzöld apróra vágva, de nagyon jól passzol rá a bazsalikom, oregáno zöldje, lestyán (leustyán), kapor, zellerzöld,... fantáziátokra van bízva.

























Igaz, hogy elrontottam a színhatást, de a lila bazsalikomot muszáj volt a közepébe biggyesztenem...
A paradicsomhoz pedig egy kis savanyú uborkát is vágtam, de ez egyéni perverziónak minősül.

Ennyi.
Sok túróval kiadós előétel is lehet, kevéssel kísérő sali.
A levek jól ráfolynak a salátaágyra, úgyhogy semmi nem marad ízesítés nélkül, de ehhez nem kell összekeverni és dekorációnak sem utolsó egy ünnepi asztalon.

Nálunk csak a hidegkajákhoz szolgált kísérőnek legutóbb:
























Ja! Magokat is rá lehet szórni (napraforgó, tökmag, lenmag...).

A mozarellás / telemeás paradicsomot, mint előételt külön is meg fogom énekelni.

Addig kénytelenek lesztek ezen eltengődni :))