Adományvonal

Megjelent a Konteókönyv!

Apró_konteó_230.jpg

Sanya-Csuri főz

Ez egy olyan főzőcskéző blog, amelyben a receptek sosem úgy kezdődnek, hogy "hozzávalók", és azt se mondjuk meg hány fokos legyen a sütő! Ellenben ötleteket adunk, variációs lehetőségeket sorolunk fel, a kaják többsége pedig nagyon gyorsan és kevés melóval készíthető el. Hetente egy főzési ötlet azoknak, akik eléggé lezserek és nem a konyhában akarják leélni az életüket. De szeretnek jókat enni!!

Hányan vagytok most?

website stats

Itt vannak az éhesek...

Utolsó kommentek

  • ll: 1456? Nándorfehérvári győzelem. Ezek után kérdésem ha magyar gyerek vágja a törököt, akkor annak a... (2014.11.22. 14:36) A só
  • ll: www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.zoldstudio.viragcenter.hu/fuszer/szeklice4.jpg&imgrefur... (2014.11.22. 14:10) A sáfrány
  • szilvi1960: Hát igen, úgy az igazi egy nap ha kávéval indul :) Én már megittam a reggeli tchibo adagom, és dél... (2012.03.02. 12:33) A tiltott ital, a kávé
  • albaildiko: egy kis segítséget szeretnék nyújtani, hogy ne legyen annyira koszos a gáztűzhely, a gázrozsa köré... (2011.10.22. 09:39) Sültpaprika-saláta
  • Mangi: Fantasztikus ez a recept(is)! Gyermekkorom hamisítatlan ízei. Sajnos az anyámtól nem tanultam meg ... (2011.06.10. 12:56) Salátaleves
  • Utolsó 20

Csurtusék utaznak

Nincs megjeleníthető elem

GA

Köménymagleves

2008.05.09. 09:51 Csuri / Bariildi

Sanya küldte nekünk:

Köménymagleves metélőhagymával és borsóka-tésztával


Hogy a köménymagleves vendégfogadó különlegességgé avanzsálhat, azt a romániai fényévek alatt tanultam meg Majtényi Erik költő feleségének, Olinak  köszönhetően. Bukarest központi részén levő lakásuk nyílt átjáróház volt az ország peremvidékeiről a fővárosba látogató magyar írók, költők, újságírók és kékharisnyák előtt.


A nap leglehetetlenebb óráiban képesek voltak (voltunk) becsengetni hozzájuk, minden külön előzetes bejelentkezés nélkül. És Ők soha nem mondták, hogy ezt nem így tanítják az illemtan órán, hanem leültettek, megtudakolták, hogy mi szél vetett arra és Oli megkérdezte: „Ugye hozhatok nektek egy csupor köménymaglevest?”

Csak legelső alkalommal ütköztem meg ezen a kérdésen, mert miután egyszer megkóstolhattam, utána kimondottan reméltem, hogy újra kaphatok egy félliteres fehér fajansz csészényi igazi forró ínyencséget.

Mert mi is főztünk otthon köménymaglevest, de ezt a két dolgot nem lehetett egy néven emlegetni.

Erős köménymagteát főztünk egy fej hagymával, majd nagymama berántotta, megsózta és pirított kenyérkockára merve, kanalazva fogyasztottuk. De ez csak amolyan szegény-levesnek számított, kinek jutna eszébe vendéget kínálni vele - még ha hívatlan vendég is az illető…

De az Oli bevonulását a szomszédos konyhából olyan illatfelhő előzte meg, amint nagy tálcán a leveses csuprokat egyensúlyozta, ami vetekedett a frissen főzött kávé aromájával is. – Amíg lehetett kapni valódi kávét, mert az akkoriban divatos nyekezolt, (nyerítőst) - amit csicseriborsóból készítettek jobb helyeken - már nem kényszerítették a vendégre. Itt sem.

De maradjunk a lényegnél, Oli köménymaglevesének a titkánál. Mert volt olyan vagány, hogy megtanított a készítés módjára:

- „Egy normális serpenyőbe (ma teflon) önts annyi olajat, hogy nagyon vékonyan ellepje a fenekét. Ebbe tégy egy jó evőkanálnyi köménymagot és tedd a tűzre pirulni, folytonos kevergetés közben hagyd, amíg a magok fehéresen elkezdenek kipattogni. Akkor adj hozzá két púpos evőkanálnyi búzalisztet, keverd el és még egy kis ideig pirítgasd, világos rózsaszínig. Akkor öntsd fel jó adag hidegvízzel, gyors kavargatással simára keverve. Töltsd az egészet egy nagyobb 2-3 literes edénybe, engedd fel vízzel. Kb. két literre, adj hozzá ételízesítőt (Knorr, Vegeta, stb.) és tíz percig forraljad, hogy a köménymag íze alaposan átmenjen a levesbe.  Utána egy leves szűrőn átcsorgatjuk másik edénybe és máris porciózható”

- Hiszem, hogy csak ennyi a titok, de én néha még mást is látok a levesedben…

- „Hát persze, vannak még variációk. Ha éhesebbnek tűnik a társaság, akkor az átszűrés után egy tojásból kevés liszttel, vízzel hígpalacsinta-tészta szerű masszát keverek és a forrásban lévő levesbe csorgatva, villával gyorsan rongyosra habarom. Máskor két evőkanálnyi grizet (búzadara) eresztek csorgatva a lobogó levesbe, folytonos kevergetés közben, - ez a serkés változat. Mindkét praktikától krémleves szerűvé válik az alkotás. Én pedig bővítem a kínálatot.”

Azóta a fényévek elmúltak, illedelmesebbek lettünk, már nem állítunk be egymáshoz bejelentés nélkül egy kis jóízű beszélgetésre, de az Oli köménymaglevese túlélte a rendszer és szokásváltozásokat is. Annyira megszerettük, hogy hetente egyszer biztosan az asztalra kerül. Jó tanítványokhoz méltóan tovább variáljuk.

Ma éppen apróra vágott snidling-zölddel (metélő hagyma) és lila hagyma-virággal szórtuk meg. Feltétként pirított kenyér helyett ajánlom a nagy áruházakban zacskóban vásárolható sült borsóka tésztát, ami nem csak mutatós, de nagyon finom is. Rájöttünk, hogy ez még az eredeti Oli-levesnél is ízletesebb, hát ezért hoztam el nektek is olvasásra egy tányérnyit.

A megkóstolás már a ti 15 perces szorgoskodásotok után lesz csak lehetséges. Ennyi fáradtságot csak megér egy szélhajtó hatású, egészséges és nagyon finom leves.

10 komment

Címkék: leves levesbetét köménymag köménymagleves

A bejegyzés trackback címe:

https://kaja.blog.hu/api/trackback/id/tr18451441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.05.13. 18:29:49

Hat, nem a komenymagleves lesz az unnepi menu csucsa, mar latom...

Bar a szeleknek jot tesz, aszongyak :-)

cromwell 2008.05.14. 08:14:42

Pedig ez néha nagyon jólesik. Érdekes, hogy én is valahogy így csináltam mindig. A köménymagot pattogtattam az olajon, majd rázúdítottam az apróra vágott hagymát. Mikor az üveges lett, meghintettem liszttel, egy késhegynyi paprika, majd vízzel felereszteni, és sózni. Addig kell főzni, amíg már nem habzik. Kényelemből leszoktam arról, hogy piritóst csináljak. A boltban kapható az a lyukas karika alakú piritós, amiből fokhagymás ízesítésű is van. Arra szoktam rá. A szelek meg hagyján, de másnaposságra is ajánlom:)

cromwell 2008.05.14. 08:15:23

Ja, és szürtem, persze.

tistedur 2008.05.15. 22:27:16

tojást kell belecsorgatni s elkeverni,hogy rongyos legyen benne :)

cromwell 2008.05.19. 19:31:39

Ez már egy házasítás, monhatni cuveé, mert önálló tojásleves is létezik (kömény nélkül). Enyhe rántás, babérlevél (én fakultatív fokhgymát mindig teszek bele). Hirtelen felereszted vízzel, és sózod (borsozod)Amikor elfőtt a habja, fejenként 2 tojást csurgatsz bele és rongyosra kevered. Én azt szeretem, amikor a sárgája egyben marad, mint valami gombóc. Sóhajnyi ecettel savanyítva az igazi!

A 2008.05.29. 12:36:14

Mi az alap köménylevesbe szoktunk tenni azért némi fokhagymát is (meg egy csomó borsot). Egyébként én rántott levesnek ismerem, de a recept alapján ez a két dolog kb. ugyanaz.

Fura, de egy-két éve úgy ráálltam erre a levesre, hogy gyakorlatilag bármikor képes vagyok belőle megenni egy-két tányérral... Pedig minden józan számítás szerint viszonylag hamar megunható fogásról van szó, de mégsem.

A kenyérkockát lehet egy kis olajon is pirítani, fokhagymával és zöldfűszerekkel, az úgy különösen finom.

cromwell 2008.06.08. 08:10:39

A! egyetértünk a pirított kockák, zöldfűszerek és fokhagyma tekintetében. Lényeges kiegészítés!