Most újra egy egyszerű, gyors és egészséges, ebédnek/vacsorának való következik. Semmi szakácstudomány nem kell hozzá, és sokféleképpen variálható, vérmérséklet és hangulat függvényében.

A halevésnek mi általában a könnyebbik végét ragadjuk meg, értsd: fagyasztott tengeri halfilét használok alapanyagként. Nem áll szándékomban azt állítani, hogy ez ugyanolyan, mintha friss halat készítenénk, ugyanakkor vannak kétségtelen előnyei, főként kényelmi szempontból.

Például nem szálkás, a mélyhűtőből kivéve azonnal használható, tiszta hús, aki pedig nem szívesen tapogatja a nyers halat, annak kifejezetten fesztivál.

Így nézett ki ezúttal az alapanyag:

Ez kis dobozkában van, mindegyik tégla külön celofánban, egy dobozban 4 darab. De lehetett volna olyat is használni, mint amit egy előző tengerihalas receptben mutattam, a lényeg, hogy halfilét javasolok szálkás natúr hal helyett.

Az akció úgy kezdődik, hogy póréhagymát, hagymát és fokhagymát elkezdünk kevés olajon párolni. A póréhagyma zöldebb részét összevágva be szoktam fagyasztani, ugyanúgy, mint a zöldhagyma zöldjét, mert sokféle ételbe használható később.

Kicsit megsózva párolom a hagymákat; persze ha éppen zöldhagymaszezon van, vagy befagyasztottunk tavasszal zöldhagyma-szárat, azt is zúdítsuk bele nyugodt szívvel.

Amikor ez az alap kezd kicsit összeesni, akkor beletesszük a serpenyőbe vagy egyéb teflonedénybe a teljesen fagyos halakat.

És hagyjuk lassú lángon párolódni. Vizet nem kell önteni alá, mert elég sok levet ereszt a hal, és még a hagymák is, de azért nézzünk rá időnként, nehogy odakapjon. Ha gyanús, hogy már túl száraz a cucc, akkor egy kevés fehérbort töltögessünk alája.

Ebben a fázisben fűszerezhetjük is. Ami biztosan jól megy az összetevőkhöz, az a bors. Én frissen darált tarkaborsot használok legtöbbször, most is ezt tettem, de kivételesen ehhez a feketebors is jó. Tettem még rá egy Izraelből hozott fűszerkeveréket, amely zöld, illatra finom egzotikus és szezámmag is volt benne (sajnos nem tudom mi ez, mert írta ugyan rajta, de csak egy nyelven...)

Lehet tehát próbálkozni egzotikus dolgokkal, de a sima kapor is kiválóan megy az egész kombinációhoz.

A párolást addig folytassuk, amíg a haldarabok kifagynak, és a színükön látszik, hogy lassan megpárolódtak (kifehérednek a szeletek). Ekkor meg kell fordítani őket.

Ez egy kicsit kényesebb feladat, mert a párolt hal könnyen törik-mállik. Falapátkával elég jól meg lehet fordítani, de ha nem sikerül, az sem dráma! Legfeljebb több szelet vagy darab lesz, zágsón. A kajának cseppet sem árt, ízre, de még kinézetelre sem.

Amikor megfordítottuk, akkor egy 200 grammos kukoricakonzervet zúdítsunk rá (aki inkább fagyasztott kukoricát használna, az viszont forralja fel gyorsan egy kis vízben külön).

A hűtőben találtam egy kevés reszelt sóstúrót, azt is rászórtam a tetejére. Lehetett volna sajtot, füstölt sajtot, gomolyatúrót is rárakni, de ez nem kötelező elem.

Ekkor már biztosan nem mozdítjuk (már rájöttetek ugye, hogy ez nem egy kavargatnivaló kaja?), és fel lehet kicsit tekerni a lángot. Hogy ne kapjon oda, és a fent lévő kukorica is átpárolódjon, kb. egy deci fehérbort most már mindenképpen öntsünk rá. Mire a leve lecsökken, a kaja is kész.

A fehérbor maradékát se dobjuk ki: ez egy teljesen zsírtalan, szinte száraz étel, jobban csúszik egy kis borral.

Bor helyett lehet vízzel is párolni, és amikor kész, akkor tejszínnel dúsítani a szószát - de akkor már nem annyira fogyókúrás, értelemszerűen.

Mi magába' ettük, de lehet rizzsel, esetleg főtt tésztával is tálalni.