Hús grillezésénél kétféleképpen pácolok.
Az egyik fajta az olajos, ez inkább a piros húsokhoz és disznóhúshoz passzol; a másik fajta a joghurtos, amit szárnyasokhoz használok.

Most az olajost nézzük.


Ehhez először is össze kell állítani a fűszereket, amelyeket használni szeretnénk.
Pácoláshoz nem igazán használok friss fűszert a kertből, még akkor sem, ha van, hanem inkább szárítottat.
Az is igaz, hogy ezekből viszont a saját magam által termesztett, szedett, mosott (!!! többször jól megmosott, majd lecsöpögtetett, majd megszikkasztott) megszárított fűszereket részesítem előnyben, de persze nem kizárólag ilyeneket használok.

A szárított fűszereket nem zúzom össze porrá amikor elteszem egy üvegcsébe, hanem amolyan "darabosan" hagyom.
























Itt a kőmozsárban szárított citromfű van, sóval. Ha sóval együtt kezdjük összetörni, akkor a kristályok segítenek a műveletben. A kőmozsárkával már dicsekedtem, nos a fűszertöréshez pont ez kell.


























A citromfű után tettem még hozzá egy kis zsályát, mert egy fűszer mindig kevésnek tűnik -  de a nagyon komplikált, sokszoros ízeket sem szeretem. Kivéve persze ha olyan kedvemben vagyok :) Azért általában 3-4-nél megállok.


























Ez lesz belőle az összezúzás után. És ne feledjük, a só már benne van.
































Ezután közönséges étolajjal felöntöm, jól elkeverem és rákenegetem a húsra:





























A szeleteket egymásra rakom jó szorosan, oszt állhat a hűtőben letakarva akár egy egész napot is:





























Utána már "csak" meg kell sütni. Ideális esetben roston, faszénen, de a pácolási eljárás akkor is teljesen jó, ha később sütőben vagy simán serpenyőben sütjük meg a húst.

























Ezek oldalas darabok meg tarja szeletek.

És kész a vasárnapi ebi:

























Egyébként a disznóhúshoz éppen hogy nem a citromfű és zsálya passzol a legjobban, ezek inkább a csirke - pulyka kellékei, de most mégis ehhez volt kedvem.

Az oregáno (én nem a virágját szárítom, hanem a leveleit), az izsóp (ez kesernyés, olyan férfiasabb íz, jobban megy a sötét húsokhoz) szokott a tarja fűszere lenni a saját termésből.
Persze csipősítem is (Té ezt elvárja...), hot madras-szal, cayenne borssal stb., de ezek sajnos még nem teremnek a kertemben. A zúzott fűszerkeverékhez, még az olajjal való felöntés előtt hozzá lehet mindezeket is tenni.

A zöldfűszerekről majd igazi sorozatot indítok, képekkel a kertben burjánzó egyedekről - de ez tavasszal valószínűbb...

Addig is fűszerezzetek szárítottal.

Ja, még egy dolog!
Csak azt mondtam, hogy nem töröm össze a szárított leveleket, mint a boltban kapható, pedig akkor lényegesen kevesebb helyet foglalna, ÁMDE!
amikor elkezdem a kis mozsárban törni-zúzni a ropogósra szárított fűszert, olyan illatfelhőt bocsát ki, hogy nyilvánvaló: egy csomót veszítene az illatanyagából, ha porítva tenném el.
Na, ezért.