Mit lehet még a tökfőzelék készítéséről írni - kérdezheti bárki joggal - hiszen ezt mindenki meg tudja főzni, a recept egymillió éve megvan, és ugyanaz.

Én mégis úgy gondolom, hogy az anyukám (Sanya) által szabadalmazott egyszerűsített verzió kicsit más. Én már mindig csak így készítem.

Rögtön az elején azzal kezdünk, hogy - a szokásokkal ellentétben - NEM reszeljük le a tököt!

Mitöbb: most, amikor még nagyon zsenge, és a magok is puhák benne, a magokat és a magházat sem dobjuk ki. Nagyon jól elvan az a főzelékben, miért kellene kidobálni?
 

Kockákra vágjuk és beledobjuk egy teflon edénybe (amelynek persze az alján már felmelegítettünk nagyon kevés olajat). Kicsit megsózzuk, elkevergetjük a sóval, ettől levet fog engedni.

A szokásostól itt két dolog is eltér.

Egy: isten ments nyersen megsózni, hogy levet engedjen, és kicsavarni a levét!!! Ha rám hallgattok, semminek nem csavarjátok ki a természetes levét, annak ellenére, hogy a szakácskönyvek és a goldenblog-nyertes főző blogok némelyike ezt javasolják. Marhaság! Se a feketereteknek, se a káposztának, se semminek nem szabad eldobni a természetes levét, amit sózás hatására enged, csak azért hogy esetleg szebben mutasson. Egyétek csak meg azt a levet, jót tesz nektek :)

Kettő: szokás a lereszelés után megecetezni a tököt. Nos, ettől egy egészen más stílusú tökfőzeléket kapunk, mert az ecet hatására nem fő szét, hanem a darabok (pláne a kicsi reszelt csíkok) egyben maradnak.

A mi kis klockáink (főleg, hogy a még nagyobb víztartalmú magház-izé is benne van) ellenben szét fognak főni, mint a fene:

Félreértések elkerülése végett: a fent látható állapot nem úgy jött létre, hogy bármilyen folyadékot töltöttem volna a tökhöz. Ez kizárólag saját lé! Naugye, hogy hülyeség lett volna kicsavarni, majd vízzel pótolni!

Addig kell így főzögetni, és időnként kicsit kavargatni, amíg a kockák nagy része szétmegy a fövéstől. Kinézetre kb. mint fent.

Ezután be kell habarni. Ezt lehet úgy, hogy 3-4 evőkanál lisztet hideg tejjel csomómentesre elkeverünk, és a fövő masszához hozzáadjuk. Bátrabbaknak az is megoldás, ha a lisztet rászórják a tökre:

belekevergetik, lehetőleg szintén elérve a csomómentességet, és utána hideg tejjel felöntik.

Akár így, akár úgy, ezután pár percig kevergetni kell. A liszt+tej hozzáadása után feltétlenül fel kell forrnia legalább egyszer, hogy a liszt ne maradjon 'nyers' benne. Amikor kavargatjuk, érezni fogjuk, hogy sűrűsödik a liszttől, igény szerint lehet tejjel tovább hígítani. Én spéci azt szeretem, ha eléggé híg, ne legyen vastag, csirizes a liszttől.

Amikor felforrt és valószínűleg puffog már a habarással, akkor tegyük bele a vágott kaprot. Ilyenkor persze frisset! egészen más az íze, mint a szárítottnak.

Ragozás

Aki szereti, hogy savanykás legyen a tökfőzeléke, az tej helyett használhat kefírt hozzá (mert sajnos Magyarországon egyszerűen ismeretlen fogalom a kereskedelmi forgalomban az aludttej - pedig az lenne az igazi).

Lehet nyugodtan ecettel is savanyatni a végén, nem veszik össze a tejjel - nem tudja már kicsapni.

A kaprot be lehet fagyasztani megmosva, összevágva, így teljesen megőrzi a friss ízét, sokkal jobb, mint a szárított.

A tökfőzeléket pedig lehet melegen enni, de a maradékot - például sült húsokhoz - hidegen is ajánlom, úgy is nagyon kellemes!