Nem tehetek róla, de ami a fűszereket (és az utazást, valamint a klassz fotókat) illeti, ezen túl nekem Viki bácsi egyszerűen csak házi Viki-pédiaként fog beugrani. Mai posztjában egy meglehetősen csípős ízű növényt mutat be, aminek meglepő harcászati felhasználásáról is tudomást szerzünk. 

Sok meglepő dologra akadtam a fűszerekkel kapcsolatban, de amit a gyömbérről olvastam, túltett valamennyin. Ezzel kezdem, mert nem valami étvágygerjesztő, és inkább nem a végén számolok be róla, nehogy ez maradjon meg a Kajablogosok emlékezetében, na meg aztán az állatvédőkkel sem akarok ujjat húzni.

Nos, arról van szó, hogy az első világháborúban, amikor még fegyvernemként bőven létezett a lovasság, a gyömbért a lovak "élénkítésére" használták. Az angol szakkifejezés erre az volt, hogy feaguing vagy figging, amit az Angol Nyelv Birodalmi Szótára 1883-ban a következőképpen határoz meg:

"Egy lovat oly módon kezelni, hogy az állatot élénkebbé tegyük azáltal, hogy egy darab gyömbért helyezünk az ánuszába."

Ha kancákról volt szó, még jobb helyet találtak a gyömbérnek, amit manapság az állatvédők egy civilizált államban megengedhetetlennek tartanák.

Kiegészítés: most, hogy utánanéztem, látom, hogy a fenti, khm, procedúrát nemcsak régen és nemcsak lovaknál alkalmazták; az emberi szexualitás változatosabbá tételének szándéka régi receptekhez is visszanyúlt... Mondom ezt én, csurtus; ne Viki bácsit tessék piszkálgatni emiatt :-)

Háááát, ízlések és pofonok... Amúgy pedig felőlem mindenki úgy szeret, ahogy neki (és partnerének) jólesik. Elvégre a szeretet és a tolerancia ünnepe van, vagy mi a szösz :-)

Szerencsére a gyömbérnek sok más alkalmazása is van, s eme bizarr kitérő után vegyük szépen sorra a dolgokat.

A neve a tamil injiver, azaz inzsigyökér szóból származik, innen ered a görög zingiberis, majd a latin gingiber, végul a magyar gyömbér elnevezés.

A növény illó olajokkal telített gumóját használják fűszernek; a gyömbér bimbói rózsaszínűek, a virágai pedig sárgák. Vannak kertek, ahol dísznövényként is ültetik. Amikor a levelek szára elfehéredik, elérkezett a gumószedés ideje. Ha a gumót leforrázzák, akkor fekete gyömbért kapunk, ha pedig mossák és lekaparják a felületét, akkor fehéret.

A fiatal növény gyökértörzse (rizómája) kellemes, nem túl erős ízű. Az öregebb gumók fásak és szárazabbak, a belőlük készült főzet nagyon erős és főként a hindu konyhában használatos.

A kínai és a japán konyha savanyítja a vékonyra szeletelt gyömbért, vagy sherrybe áztatja, s főleg az általunk is ismert szusiban használják fel. A kínai konyha a mash alas ételekben is alkalmazza.

Élelmiszerek tartósítására is lehet használni, a szalmonellát például megöli!

A szárított, majd porrá őrölt gyömbért az angolok tésztasütéshez használják; ezt a süteményt gingerbread-nek hívjak.

Italokat is készítenek gyömbérrel, mint például az Angliában népszerű ginger beer-t, valamint a zöld gyömbérbort, amit kizárólag zöld üvegekben árusítanak (itt balra). Ázsiában elterjedt a katlu, amit a terhes vagy szoptató nőknek ajánlanak.

Az Indiában készült inji murappa pediglen cukorka, de Amerikában is ettem gyömbéres cukorkat; őszintén szólva nem voltam tőle elragadtatva.

Bangladesben a csirkehúst ízesítik gyömbérrel, Burmában pedig salátát készítenek vele. Ennek gyin-thot a neve, s szeletelt gyömbért, továbbá különböző diókat és magvakat tartalmaz, olajban.

A franciaországi Jarnac községben (Charente megye), egy Canton nevű likőrt készítenek gyömbérrel (itt jobbra, a bambusztörzsre hasonlító üvegben). A görögök is előállítanak (mégpedig Korfun) egy gyömbérsört, aminek a szexis neve Tsitsimpira.

Itt a Közel-Keleten az arabul zanjabil-nek nevezett gyömbert a kávéba teszik, mert (ahogyan azt tudjuk) ízlések és pofonok különböznek.

Mint gyógynövényt a gyömbért epeköveseknek, továbbá kólika és diszpepszia ellen javasolják. De jó hatással van az ízületi gyulladásokra, és jó eredményeket mutat a koleszterolcsökkentésben is.

Óriási mennyiségekben termesztik, Indiában például 420.000 tonnát, Kínában 285.000 tonnát takarítanak be évente.

Végül egy gyömbérkezelés megfázás ellen, ilyenkor úgyis aktuális.

Egy evőkanál frissen reszelt gyömbért, vagy 1/3 evőkanálnyi gyömbérport (itt balra) két-három csésze vízben 20 percig forralunk, majd inhalálunk vele.

A teát mézzel édesítjük és éhgyomorra isszuk, aztán a nap folyamán többször is megismételhetjük a procedúrát - persze az éhgyomrot leszámítva.

Minden kedves olvasónknak kívánunk nagyon boldog új évet! És persze találkozunk 2010-ben, ugyanitt!