Melyik az a zöldségféle, ami nélkül nincs magyar kajablog, nincs magyar konyha, nincs Viki bácsi gasztroalapanyag-sorozat?

Hát persze: a hagyma! Nem is értjük, miért kellett erre ennyi ideig várni… [Miért-miért...? Hát mert csurtusék ellustulták az időt; a poszt már három hete megérkezett Viki bácsitól...]


A hagyma és társai (a fokhagyma, póréhagyma, mogyoróhagyma, gyöngyhagyma) nem fűszerek ugyan, hanem zöldségek, de mégis fűszerként használjuk őket az ételek ízesítésére. Nincs a világon az a konyha, amely elképzelhető volna nélkülük. És mivel a parikást sem lehet hagyma nélkül elkészíteni, azt gondoltam, hogy a paprika után a hagymaféléket is be kell venni a fűszersorozatba, arról nem is beszélve, hogy a hagymafélék talán a legrégebben ismert ételízesítők.

A bronzkorbeli leletekben (Krisztus előtt 5000 körül) is találtak hagymanyomokat, de nem tudni, hogy vadon termő vagy termesztett hagymábol származnak-e. Az egyiptomi „Számok Könyve” (Krisztus előtt 3000) viszont már a hagymatermesztésről számol be. A piramisok építőinek étrendjében már szerepelt a hagyma és a retek. Az egyiptomi hit szerint a hagyma gömbölyű alakja és réteges szerkezete a halhatatlanságot szimbolizálja. Így aztán nem csoda, hogy IV. Ramszesz sírjában is találtak hagymanyomokat, sőt még a múmiája szemüregében is fellelték a hagyma nyomát.

A görög atléták sok hagymát ettek, mert úgy tartották, hogy tisztítja a vért.

A római gladiátorok az izmaikat kenték hagymával, mert úgy hitték, ez erősíti őket.

Hát ha az izmaikat nem is erősítette, az illatukat biztosan.

A középkorban a hagyma fontos étel volt; annyira, hogy egyesek még a lakbérüket is hagymában fizették és ajándéknak sem volt megvetendő.

A középkori orvosok pedig fejfájás, köhögés, kígyómarás, sőt még hajhullás ellen is ajánlották a hagymaevést. Az 1500-as évek körül meddőség ellen ajánlották nőknek, teheneknek, kutyának, macskának. Persze - mint az később kiderült – az állatok emésztésének egyáltalán nem tesz jót.
A hagyma az Allium fajtához tartozik, és most az Allium cepa-ról lesz szó, amely vadon nem nő. Vadon a rokonfajták nőnek Közép-Ázsiában.

A hagymát majdnem a világ minden konyhájában megtaláljuk. Párolják, sütik, főzik, vagy nyersen teszik salátákba, olykor egyszerűen megeszik zöldhagymaként.
Hagymaport is készítenek fehér, vörös, sárga hagymából, sőt még sülthagyma-port is előállítanak, de a friss hagyma ízletesebb, még ha folynak is az ember könnyei, miközben aprítja. A „sírás” attól a kéntartalmú vegyülettől (allilszulfid) ered, amely a hagymasejtek szétzúzása következtében könnyfakasztó gázzá alakul. Minél élesebb késsel vágjuk a hagymát, annál kevesebb gáz szabadul ki. Ha nem akarunk pityeregni, vizesen vagy víz alatt vagdalhatjuk a hagymát, de úszószemüveget is felvehetünk, ha érdemesnek találjuk.

Újdonság, hogy géntechnológiával már kitermesztettek egy hagymát, amely nem fejleszt könnygázt, de nem mindenki ért egyet az ily módon manipulált élelmiszernövényekkel.

Érdekes, hogy a hagymaféléket (főleg a fokhagymát) ősidők óta szinte univerzális gyógyszernek tartják, a világ minden táján.

A hagymát például szívbaj, cukorbetegség, csontritkulás ellen, továbbá mint gyulladásgátlót is ajánlják. Beszélnek a koleszterincsökkentő és antioxidáns hatásáról is, de ezeket még nem bizonyították széleskörű kutatásokkal. A daganatgátló, rákellenes hatását viszont már demonstrálták.

Máltán a tengeri sün okozta sebek és a méhcsípés gyógyítására ajánlják a hagymát.

Vannak hindu aszkéta szekták, amelyek tiltják a hagymaevést, mivel úgy vélik, hogy fokozza a nemi vágyat. De ha ezt a tiltást esetleg mégis megszegnétek, azt ajánlom, hogy mindkét fél egyen belőle.

Külön ki kell emelni a gyöngyhagyma antioxidáns hatását, amely jóval magasabb, mint a közönséges hagymáé. Általánosságban kijelenthetjük, hogy minél csípősebbek a hagymák, annál nagyobb a gyógyhatásuk.

Ugye mindenki olvasta a hagymalekváros posztot?

A hagymát magról, de inkább dughagymáról szaporítják [lám-lám, a dughagyma kifejezés egészen új megvilágításba kerül, figyelemmel az afrodiziákum-hatására. Csurtusék]. Fontos tényező a növény fejlődésében a napos órák száma. Az európai szokványos hagyma napi 15 órát meghaladó nappali világosságot igényel, míg a dél-európai, az észak-afrikai fajok beérik napi 12 órával. Kitenyésztettek már olyan alfajt is, amelynek elég napi 9-10 óra világosság.

A világ legnagyobb hagymatermesztője India (évi 9,8 millió tonnával), utána Kína következik, évi 5,5 millió tonnával. Magyarországon évente nagyjából 100 ezer tonna terem a vöröshagymából. A világ össztermése körülbelül évi 64 millió tonna.

Fontos kiegészítés: azt, amit az óhazában lilahagymának ismernek, az Erdélyben a vöröshagyma! A félreértések elkerülése végett ezt tessenek megjegyezni, ha  magyarországiak rokonlátogatóba mennek... És fordítva is: ha egy erdélyi vöröshagymát kér Budapesten mondjuk a csülkös babfőzelékhez, a zsíroskenyérhez vagy a libatepertőhöz, lilát tessék neki adni!

Nem tudjuk, mi a helyzet a többi elcsatolt területtel szomszédos ország magyarok által is lakott vidékeivel, de a kommentek között megköszönnénk egy ad-hoc  magyar-magyar hagymaszótárt! Csurtusék.

A fokhagymáról külön kell majd beszámoljunk.