Vannak persze kaják, amelyeknél nem számít a külcsín, és nem is számíthat, mert ha jó, akkor egyszerűen nem bír jól kinézni (egy vinetés hús, lucskos káposzta vagy akár egy lecsó ebbe a kategóriába sorolható szerintem), de ezeket leszámítva én igenis fontosnak tartom, hogy amit eszek, az szép (is) legyen.

Különösen igaz ez a saláták többségére.
A francúzoknál láttam először ún. 'salade composée'-t, amit minden kávéházban kínálnak ebédidőben, és semmi más, mint különböző zöldek szépen elrendezve egy tányéron.
Majd ilyet is mutatok, de most a témánk a salátatál.



Ezt vendégvárásokra találtam ki, hogy dekoratív legyen - de kiderült, hogy nem csak szép, nagyon jó is. És hatalmas sikere volt/van minden alkalommal, szinte mindegy is már, hogy mit teszek mellé.

Lássuk inkább a duma helyett:




























Ez egy tisztán zöldségből álló cucc, és tényleg semmi különleges nincs benne.
Kell hozzá egy olyan tál, aminek van kis mélysége (kb. mint egy mélytányérnak).

Zöldsalátákat felvagdosunk (rendes itthoni zöldsalátát, jégsalátát, kínai kelt...) ujjnyi vastag csíkokra, és ezzel megágyazunk a tál mélyedésében. Nem teszünk még rá semmit!

Ezután jöhet még csíkokra vágott paprika, uborka, cukkini, de mindezekből kb. csak a fele mint amennyi a sali volt.
Tudom, hogy a fiúk a hagymát hiányolják, de ha egy saliba hagyma is kerül, minden más ízt elnyom, ezért én ilyen tálakhoz nem szoktam. Ezek light verziók.

Az egész tetejére jön a kockára vágott paradicsom, esetleg ide jöhetne még némi kápia vagy pritamin paparika (utóbbiból piros vagy sárga), a tetejére pedig a napraforgómag (és/vagy tökmag, lenmag, szezámmag...).



























A körbe-körbe sordísz: fekete maslina (=olajbogyó) és legújabb felfedezésem: savanyított, fűszeres olajban áztatott fokhagyma gerezdek.
Ez utóbbi a Plusban kapható kis üvegekben, és előételnek is kiváló: fokhagymás de nem maradandó a szaga.

Amikor az egész készen van, akkor kezdem el megöntözni olivaolajjal, borecettel vagy balzsamecettel (almaecettel, stb. csak ne legyen erős! vagy ecet helyett citromlé), kaphat egy kis frissen darált vegyes borsot, és persze kell rá só is.

A paradicsom a tetején a sótól levet enged, és az egész szépen leszivárog a salátaágyhoz, úgyhogy az sem marad ízesítés nélkül.
Különben is, amikor elkezdjük szedni (nagy szedőkanalat javasolok hozzá), akkor szépen összekeveredik minden.

Hogy miért nem keverem össze már eredetileg:

Nem csak azért, mert így dekorációnak is megteszi az asztalon, hanem mert ha nem katyvaszolom össze, akkor akár fél napig is teljesen friss és ropogós marad minden összetevő, mintha 10 perce vágtam volna össze.
Márpedig szerintem a nyers sali legyen nagyon friss.




























Itt látszik, hogy van magassága is a dombocskának, vagyis ez egy elég jó adag volt (6-an ettünk belőle, de nem ez volt a fő étel persze).

Másik hasonló összetevői:




























A baloldali cikória (szerintem inkább endívia a neve, de itthon cikóriaként találjátok a nagyáruházakban), a jobb oldali pedig római saláta.
Hát hogy hagyhattam volna ott, pont most, Rómától átitatódva...?

Zárójel az endíviához: kicsit kesernyés, de nagyon finom ropogós, aromás salátafajta. Ezt is Párizsban próbáltam először, ott ez a legolcsóbb saliféle (a kéttucatnyi fajtából...).
Itthon régebb csak külföldi volt, aranyárban, aztán megjelent a magyar, harmad annyiért és örvendeztem hogy lám, végre megszokták a népek és érdemes itthon is termeszteni.
Korai öröm volt: kb. 2 éve nem láttam magyart, úgyhogy megint marad a csomagolt német, holland, stb., eléggé húzós áron.

Éljen a kiváló magyar zöldség-gyümölcs termesztés, ebben a tősgyökeres agrárországban! (Lásd még siránkozásaim a paradicsom kapcsán.)

Szóval összevagdosom megint csíkokra a kétféle összetevőt, amelyek helyett itt is lehetne kínai kel, normál zöldsaláta, jégsaláta, stb., és kialakítom az alapot:




























A színek is fontosak, a paradicsom csak ezért van ott: dísznek. Merthogy most ősszel (és egész télen) az íze aztán tényleg elhanyagolható...

Erre az ágyásra ezután sokmindent rárakhatunk, akár pl. majonézes salátát is. Majd egyszer erről is.

Most mást választottam, ami télen teljesen időszerű és még olcsó is: fekete retek került rá. A retket lereszelem (azaz Té lereszeli. Té.), megsózom, olajozom, citromlé vagy ecet és egy kis méz. Igen, méz, méghozzá célszerűen mikróban pár másodperc alatt megolvasztva, mert attól teljesen folyékony lesz. Az egészet összekavarom és rápakolom a megvetett ágyra.
Amit (sztem) tilos: besózni a retket és kicsavarni a levét...




























A retekhalomra - kivételesen - fekete borsot szórtam, mert ehhez nagyon jól passzol.
A vacsi többi része finom magos/sajtos/egyebes kenyerek, és egy kis füstölt lazac...

Na jó, nem minden este kerül ez az asztalra, de szinte minden hideg ételhez, szendvicshez lehet ilyen salátatál-valamicsodát készíteni, és máris fel van dobva a vacsora.

Jó étvágyat!