Ezúttal nem egy étel receptjét osztom meg a nyájas olvasóval, hanem egy hétvégi kerti sütögetés teljes menüjét - de recept csak olyasmihez lesz, ami még nem volt.

A baráti eszem-iszom pikantériáját az adja, hogy a vendégek a blogjaink olvasói, akikkel virtuális ismeretségbe bonyolódtunk elébb, majd ezt lebontva áttértünk egy nagyon is valóságos, élő dőzsölésre.

Mi kell tehát egy tavaszi kertipartihoz?
Húsok sütni, saláták, kiegészítők, szószok.

Itt, ezen a blogon is többször volt szó báránysütésről, és ennek kapcsán felelőtlenül mentás bárányt ígértem a népeknek.

Ehhez csak annyi kellett, hogy a húspácba csempésztem egy kis porított mentát, de hogy ne csak ilyen nyomokban forduljon elő, készült hozzá mentaszósz is (azt leírom később).

Kicsit naturalista képek következnek. Akik nem bírják a leplezetlen valóságot, úgy ahogy az a mindennapi életben kinéz (nem pedig úgy, mint a tv-s főzőműsorokban), nos, csukják be a szemüket.

A báránysütésről már sok szó volt, de most újra felhívnám mindenki figyelmét, hogy a roston sütéshez TÉLLEG nagyon zsenge, fiatal hús kell, különben esélytelen. A 10-12 kg feletti bárányt (ami inkább már jerke) inkább sütőben javaslom elkészíteni, előbb fólia alatt párolva, utána megpirítva, stb. Ilyet is ettünk, hidegen, mert ezt már előzőleg elkészítettem.

A társaság a frissen sült meleg verzióra szavazott, én mindkettőt nagyon szeretem.

A bárány mellett még jókora tarjaszeletek is sültek és filézett csirke felsőcomb (ez nagyon finom, mindenkinek javaslom kipróbálásra a rostonsütögetéshez).

Régi mániám, hogy a salátatál legyen szép. Már legalább szerintem szép. Most is készült egy ilyen, és Dénes volt olyan kedves hogy jogdíj megfizetése nélkül engedélyezte a képei közzétételét, úgyhogy íme:

Ha megfigyelitek, a közepén egy halmocska van, ami a következőképpen keletkezett ezúttal:

- friss káposztát összevágtam, nem nagyon apróra, és minimálisan megsóztam (de éppencsak) és borsoztam (perszehogy fehér bors);
- erre a halmocskára paprika, uborka és jégcsapretek került kockákra vágva;
- utána  aparadicsom és a piros retek;

és az egészet a végén alaposan meglocsolom olivaolajjal, sózom kicsit, pici almaecet, magok.

Ha csak egy órányit is áll, a mindenféle levek lecsurognak az eredeti káposztaágyásra és nagyon jóízű lesz az is - ezért nem kell külön ízesíteni.

Jobbra egy tál friss káposztasaláta látható, amelyet kapor hiányában friss lestyánnal ízesítettem - senki nem reklamált.

Az egyéb kiegészítők, valamint a mentaszósz a következő posztban érkezik, addig is sütögessetek a kertben és élvezzétek az egyszerű, és persze a rafinált ízeket :))