SALÁTALEVES
4-6 személynek
Újra egy gyors, egyszerű, de nem közönséges kaja, közönséges alapanyagokból.
Nagypéntek van, a passió napja, elvileg böjtölni kéne. Átlapoztam azonban a vonatkozó liturgikus írásokat, és sehol nem találtam olyan tiltást, mely szerint a mai napon ne lenne szabad recepteket ismertetni, illetve roppant gusztusos fotókat bemutatni.
A szinoptikus evangéliumok utalásai szerint a Mester és tanítványai az utolsó vacsora alkalmából húst is fogyasztottak, méghozzá áldozati bárányt (Csattanós válasz azoknak, akik Krisztus vegetariánusi elkötelezettségét feszegették!). Húsvéti sorozatunkat stílszerűen mi is igazi báránnyal fejezzük be.
Kívánunk mindenkinek meggyőződése, vallása, hite és elképzelése szerinti boldog tavaszi ünnepeket, és természetesen jó étvágyat!
És akkor átadom a szót Csurinak, illetve Ildikó néninek:
Ézsaiás próféta biztosan nem tartozik napjaink legolvasottabb szerzői közé, de nagyhéten adjuk meg neki, ami az övé; látomásában - többek között - a következőket vizionálja:
És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy
kis gyermek őrzi azokat;
(Ézsaiás, 11-6)
Innen jut eszembe, hogy amikor annó, gyermekkoromban a konfirmációt megelőző vallásórára jártam, a tiszteletes úr egyszer ezzel az oroszlános-bárányos hasonlattal példálózott és felhívta a figyelmünket, hogy előbb-utóbb mindenkinek választania kell: a Nagy Összeborulás megérkeztéig bárány akar-e lenni avagy oroszlán? Merthogy utána elvileg mindegy lesz, hiszen nem lesz vérengző oroszlán és békésen legelésző bárány.
A válasz akkor egyszerűnek tűnt, de a tiszteletes úr arra kért mindenkit, hogy ne döntsön elhamarkodottan.
Azóta rengeteget gondolkoztam rajta, s úgy érzem, sikerült döntenem. Rövid válaszomat - majd a mai receptet - itt alant olvashatjátok.
Kevés szívszorítóbb látványt tudok elképzelni, mint amikor egy szomorú szemű bárányfej néz rám egy - fortyogó levet tartalmazó - fazékból. A ponty is képes lelkiismeretfurdalást hozni az emberre, amikor kipislog a lakótelepi fürdőkádból, vagy amikor egy utolsó szemkontaktust próbál létesíteni a fejét levágni szándékozóval, de mindez eltörpül a húsvéti áldozati bárány tekintete mellett.
Az itt következő tárkonyos bárányfejleves tényleg világbajnok (még akkor is, ha utána három napig tárkonyosat - artemisia dracunculus - böfögünk, ami nem annyira zavaró a környezet számára, mint a fokhagyma vagy a pastis; még operába is lehet vele menni, már ha erre van bárkinek ingerenciája), szóval a leves nagyon ott van a spiccen, csak a szemével, ó, azzal az érzelmekkel teli, melankólikus szemével kell kezdenünk valamit.
Például vájjuk ki egy kiskanállal. Természetesen a bárány likvidálása után.
Nagykedd van. Folytatódik húsvéti gasztronómiai versenyfutásunk a gyomorsavval és a röppenő idővel: túl vagyunk a barkaszentelésen, és remélhetőleg a kisbárány torkát is átvágta már egy bevállalós szomszéd vagy egy kicsit alkoholista juhász.
Mai kínálatunkban részletesen kitérünk a virágvasárnapi posztban felvillantott drob elkészítésének finomságaira (Té töredelmesen bevallja, hogy ő inkább azokat a húsételeket szereti, ahol felismerhetők a rostok), majd a biztató nevű bélpörkölt következik; ez utóbbival kapcsolatban ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy tejes bárány vékonybelét és bélgyökerét használjatok fel hozzá, vagyis olyan állatkáét, amelyik kizárólag csecsszopó volt a kivégzése előtt, azaz legelni még nem nagyon engedte a szomorú anyukája. Örömmel tölt el bennünket, hogy báránybélből nem csak teniszütő-húrt lehet készíteni, hanem meg is lehet enni.
Mennyivel értelmesebb felhasználás, Istenem...
Akik elolvasták, sőt túl is élték az ártatlan kisbárányok legyilkolászásáról szóló előző posztot, azok számára már semmilyen megrázkódtatást nem jelenthet a következő egyszerű paraszti fogás.
Az elolvasása, legalábbis:)
De ahhoz sem kell Drakulának lenni, hogy megegyük; a véres hurkában ugyanúgy vér van, csak kevésbé tudatosítjuk magunkban. Arra azért figyeljünk, hogy ha vérre fáj a fogunk, akkor az legyen nagyon-nagyon friss! És ezt nem poénból mondom!
Annak azért van egy kis pikantériája, hogy - Sanya szavaival élve - alig kell sózni, hiszen eleve sós... És abban is reménykedjünk, hogy a régi közmondásnak a gasztronómiában is igaza van: a vér nem válik vízzé!
Kedves olvasóink! Nagyhéti ünnepi sorozatunk következik, amit - valódi családi vállalkozásként - hárman jegyzünk: Ildikó néni (aka Bárányi Sanya) adja az alapanyagot és a receptek jelentős részét, Csuri a fotókat, valamint a saját receptet, Té pedig... mit is ad Té? Szóval ő is megpróbál hozzátenni valamit a közöshöz, maradjunk ennyiben.
Az első részben a majdani báránysült alapanyagát, magát a bárányt, s annak erdélyi/partiumi előkészítését vesszük górcső alá. Hiszen mi is lehet virágvasárnap felemelőbb téma, mint ártatlan bárányok lemészárlásáról írni? Té hiányolja ugyan a realista fotókat, de Csuri szerint borzasztó lenne. Sebaj, kitartás: legközelebb (mondjuk disznóvágásos időszakra) lesznek véres felvételek is.
Viszonylag kevés olvasónkról tételezzük fel, hogy juhnyájjal rendelkeznének, és azok sem lehetnek túl sokan, akik magát a bárányt bégetve, ártatlan szemeivel és nyüszítő-reszkető hangjával súlyosbítva kapják meg, hogy rituálisan megfosszák zsenge életétől. Ettől függetlenül zsidó-keresztény gyökereink és európai identitásunk szerves része a báránygyilkolás - igenis tessék elolvasni!
PADLIZSÁNLEVES
Ajánlás: Viki „bácsinak”
Galambos Viktor, blogunk kedvenc Viki „bácsija” egy ilyen című elbeszélésében enyhe megvetéssel szemlél egy tengerre vetődött keletnémet házaspárt, akik a padlizsánból éppen levest próbálnak készíteni, mert a vinetesalátát mint olyant nem ismerik. Persze a finom új receptből tartós barátság szövődik.
Nos innen a kihívás, megmutatni, hogy a padlizsánból hasonlóan finom leves is készíthető. Mi rendszeresen esszük, amikor szezonja van.
TAVASZVÁRÓ TÖLTÖTT TOJÁS
...és vendégváró is...
Mert olyankor szán rá az ember egy kicsivel több időt az elkészítésére.
Annyi szép tyúktojást mosunk meg, ahány személyre szánjuk a vendégváró előételes tálat. Langyos vízben főni tesszük csipet sóval és miután felforrt a víz 10 percig hagyjuk lassú tüzön forrni, majd hidegvíz-csap alatt gyorsan lehűtjük. Ez a titka annak, hogy könnyen tisztítható legyen és szép síma felületű tojásokat nyerjünk.
Íme egy újabb ragyogó, és kissé rendhagyó ötlet Sanyától. Főzéshez sok fantázia kell, és higgyétek el, a legtöbbször bejön: nem mindennapi élvezkedésekre nyílik alkalom...
Utolsó kommentek