Sanya-Csuri főz

Nagyon kedves kajablog olvasóink,

Ti, akik kitartotok mellettünk a gyér kínálat ellenére is, engedjétek meg, hogy megköszönjem egész évi érdeklődéseteket, a kommenteket, a kérdéseket, az ötleteket és visszajelzéseket.

Nem árasztottunk el benneteket karácsonyi receptekkel, mert arra is alig maradt időnk, hogy valamit készítsünk az Ünnepekre, a bemutatása már nem fért bele - ezért elnézést mindazoktól, akik ránk számítottak. Vígasztal, hogy ilyenkor minden tele van ünnepi étel-ötletekkel, senki nem szenvedhetett hiányt belőlük!

Most újra egy egyszerű, gyors és egészséges, ebédnek/vacsorának való következik. Semmi szakácstudomány nem kell hozzá, és sokféleképpen variálható, vérmérséklet és hangulat függvényében.

A halevésnek mi általában a könnyebbik végét ragadjuk meg, értsd: fagyasztott tengeri halfilét használok alapanyagként. Nem áll szándékomban azt állítani, hogy ez ugyanolyan, mintha friss halat készítenénk, ugyanakkor vannak kétségtelen előnyei, főként kényelmi szempontból.

Például nem szálkás, a mélyhűtőből kivéve azonnal használható, tiszta hús, aki pedig nem szívesen tapogatja a nyers halat, annak kifejezetten fesztivál.

Ildikó néni (azaz Sanya) ezúttal az egytálételek derűs és laktató, nem túl komplikált, de annál ízletesebb világába kalauzol el bennünket. Magánvéleményem (mármint Té magánvéleménye), hogy egy olyan étel, amelyben mondjuk sok csülök, rengeteg krumpli és sok-sok fokhagyma van, csakis nagyon finom lehet, függetlenül a rétegezés módjától.

Lássuk tehát a recepteket.

A májusban megrendezett első "blogtali" sikerén felbuzdulva, tegnapra ismét meghívtuk blogjaink lelkes törzsolvasóit és kommentelőit egy kis evés-ivás-csevelyre.

A menü, nem is annyira szándékosan, mint inkább elrendelés-szerűen, szinte csupa olyasmi volt, amiről ebben a blogban már írtunk. Hiszen arról írunk, amit szeretünk, és amit mi szeretünk, abból akarunk adni a barátainknak is :)

Paradicsomsalátáról, valamint arról, hogy mi is az igazi paradicsom, volt már szó ezen a blogon.

A salátatálakban is szerepel többnyire paradicsom,  most mégis úgy gondolom hozzá tudok tenni valamit az eddigiekhez.

Olyan paradicsomsalátát prezentálok, amelyben a zöldek lényeges szerepet kapnak.

Ti mit csináltok a megmaradt, kihűlt főtt tésztával?

Még mielőtt belevágnék, kénytelen vagyok egy kis szemantikai fejtegetésbe bonyolódni, tekintettel az olvasóközönség sokszínűségére (aminek egyébként nagyon örülünk!). Mikor átjöttünk Magyarországra, megesett, hogy a cukrászdában rámutattam egy süteményre, és mondtam, hogy ezt a tésztát kérem. Furcsán néztek rám.

Mint ahogy nekem is furcsa volt a főtt tészta kifejezés, mert annak a neve laska. Van egy ilyen szóhasználatbeli különbség a magyarországi és a Romániában élő magyarok között. Ennek megfelelően a cím szólhatna akár így is: sült-főtt laska.

Na de térjünk a lényegre. Amikor (száraz)tésztát főzök, akkor nem szoktam lacafacázni: egy egész dobozzal megfőzök, habár ketten nem tudjuk megenni, bármennyire nagyétkűek is lennénk. De ez szándékosan van így, ugyanis a maradékból készíthetem el egyik kedvenc kajámat. Az apukámtól tanultam!!! 

A tömegek - na jó, csak Ekkerjoz - követelésének az anyukám nem tudott ellenállni, így hát írt nektek egy teljeskörű rétes-gyártási útmutatót, a tőlünk megszokott sokféle ragozással, a fantáziátokra bízva a variációk folytatását.

Már megint nem a standard szakácskönyv sturktúra jön (hozzávalók, elkészítés, grammok, hőfokok, időtartamok). És a továbbiakban sem fog; hiába na: ez már csak egy ilyen kajálós blog: ötleteket vet fel, nem pedig szamárvezető.

Mit lehet még a tökfőzelék készítéséről írni - kérdezheti bárki joggal - hiszen ezt mindenki meg tudja főzni, a recept egymillió éve megvan, és ugyanaz.

Én mégis úgy gondolom, hogy az anyukám (Sanya) által szabadalmazott egyszerűsített verzió kicsit más. Én már mindig csak így készítem.

Rögtön az elején azzal kezdünk, hogy - a szokásokkal ellentétben - NEM reszeljük le a tököt!

Mitöbb: most, amikor még nagyon zsenge, és a magok is puhák benne, a magokat és a magházat sem dobjuk ki. Nagyon jól elvan az a főzelékben, miért kellene kidobálni?

Avokádót szerintem már mindenki látott, mert az utóbbi években már minden nagyobb áruházláncban kapható. De a biztonság (és a feledékenyek) kedvéért, íme mai posztunk főszereplője, az eredetileg Közép-Amerikából származó avokádó, a persea americana, amit Mexikóban még alligátor-körtének is neveznek:
 

Mit lehet/érdemes enni Izraelben? Van-e olyan, hogy izraeli konyha?

Nos, ahogy az ország maga észveszejtően multikulti, amit én egyébként hallatlanul élveztem, ugyanúgy a konyha is sokszínű - mi mást tehetne?? Keverednek itt a keleti ízek (ezek eléggé meghatározó módon) a közép-európai hagyományokkal, egyre inkább az orosz kulináris szokásokkal, és akkor az egészet tessenek mégiscsak egy mediterrán fílingbe oltva elképzelni, már csak az éghajlat adottságainak megfelelő alapanyagok miatt is.